Életművész

 – Ébresztő, te álomszuszék eunuch! – ripakodott a feketébe öltözött, özvegy Pókné egyetlen szolgájára, aki hogy, hogy nem, túlélte a nászt. Pókné, ha feketébe öltözött, akkor éppen nem volt annyira éhes, így egyszerűen eunuchká tetette alkalmi férjét, meghagyva életét különböző kötelességekkel rondította el a napjait. Tény, hogy Baltazár, az eunuch pók bármikor odébb surranhatott volna, hogy özvegy Pókné, a feketébe öltözött, bottal ütve sem találhatta volna a nyomát. Baltazár úgy gondolta, ez nem egy kényelmetlen megoldás. Elsődlegesen nem volt munkaviszonya, így a roppant mennyiségű hálószövés, amit a folyton búslakodó, újra, újra, újra meg újra megözvegyülő, özvegy Pókné helyett is végzett, nem okozott neki rabságtudatot, lelki traumát, szívesen dolgozott.

Emellett szívesen látta el úrnőjét a mindennapi bőséges csemegével, amit az általa szőtt hálójuk maradéktalanul nyújtott. Özvegy Pókné is kimondhatatlan barátságot érzett hűséges eunuchja iránt, két megözvegyülés közben, mikor a barátságra is maradt ideje. Azt ő sem értette, miért hagyta meg Baltazárt. Nem csinált rossz üzletet, semmi munkája nem maradt, Baltazár dolgozott. Sokszor elgondolkodott, hogy Baltazár nem fél-e tőle, látta ugyanis a nász beteljesedése utáni iszonyatokat minden alkalommal.

Baltazár maradt. Nem volt olyan bumfordi észjárású, mint amilyennek mutatta magát. Elsősorban úrnője elszúrta, nem azt a testrészét lakmározta meg, amire gondolt, hanem az utolsó lábaiból csipegetett egy keveset. Így Baltazár, úrnője mellett, a feketeözvegy-legény szerepből fakadó elhalálozás teljes valószínűségét elkerülve, állandó védelmet élvezett. Nyugodtan élhette életét, és mint cseppet sem valóságos eunuch, a saját fajtájához közel álló, de korántsem olyan morci, csinos pókasszonyságok társasága volt – férjeik éjszakai horkolása közben –, akiknek eszükben sem volt őt megenni. Sőt bűbájos mosollyal kacsintottak mind az összes lábaik közül, az összes szemeikkel Baltazárra reggelente, az éjszakai viszontlátás reményében, míg úrnője aludt. Többszörösen özvegy Pókné – a feketébe öltözött – pedig alibit és biztonságot is adott a lehetetlenül barátjává minősült hím fekete özvegynek, Baltazárnak, az áleunuchnak.