Rengeteg
tehetséges ember kallódik el ilyen-olyan süllyesztőkben, hogy soha senki nem
figyel fel rájuk, míg a hozzájuk képest gyomnövény szintű tehetségtelenek
karriert építenek. Hiába, na, "jókor kell jó helyen lenni", szokták
mondani, persze a karrierhez sokkal több is szükségeltetik.
Szedres
Bertalan, egy kis falu jómódú családjának sarjaként, miután másra
alkalmatlannak minősült, némi protekcióval kozmetikusi bizonyítványt szerzett.
Tulajdonképpen semmihez sem értett, a papírost megvásárolta, nem is érdekelte a
szakma. Egyetlen célja a bármi áron, bárhogy történő, akármilyen ágazaton belüli
karrierépítés volt. A szülők pénzéből nyitott üzletet, szépészeti szalont.
Utálta a szakmáját, esze ágában sem volt valódi kozmetikai tevékenységet
végezni, bár kikerülhetetlen volt, hogy legalább annak látszatát elhintse. Négy
különböző kozmetikumot ismert a több százból, ezeket négy polcra, rengeteg
különféle formájú tégelybe, flakonba, edénybe helyezte. Csak ő tudta, hogy az
egyes, kettes, hármas illetve négyes polcon az összes tégely, flakon, üveg,
fiola mind ugyanazt a szert tartalmazza. Függetlenül a szakmai utálattól, a
karrierhez hozzátartozott az ismertség, ezért – kisváros lévén a hely, ahol
ténykedett – konkurencia híján egészen tűrhető forgalma lett. Ez nem elégítette
ki, házhoz is járt.
Hamar
rájött, hogy a beszéd – a sok felesleges és tartalmatlan beszéd – amihez ő
nagyon-nagyon értett, sokban segíti előmenetelében. Elolvasott egy darab pszichológiai
könyvet, és miután önbizalomhiányban nem szenvedett, rögtön pszichológusnak is
gondolva magát, a vendégeknek elkezdte kielemezni a lelki gondjaikat, így ők a
csodakozmetikusnak hatalmas reklámot vertek ismeretségi körükben, hiszen
nemcsak remek munkát végez, hanem lelki bajaikból is kikúrálja őket.
A
nyájas, barátságos, szolgálatkész Bertalan valójában egész más természetű volt,
de a cél szentesíti az eszközt, legalábbis szerinte. A segítőkészségnek minden
formáját igyekezett kimutatni, rövid idő alatt nagyon széles körű
kliensállományra tett szert, csírájában elfojtva a konkurencia létrejöttének
lehetőségét is. Néhány év után, miután többeknek teljes badarságok özönét öntötte
a fejére pszichológusi képzelgéseiben, illetve sehogy sem működtek kozmetikai
előrejelzései, sokan elpártoltak, ám ekkorra Bertalan, előrelátóan kisebb
vagyonnal megtámogatva önmagát, a városi tanács tagjává serdült.
Ki
is rakta a cégtáblája alá, "Szedres Bertalan, városi tanácsos". Egyre
ridegebb és kimértebb volt a kuncsaftjaival, gyakorlatilag semennyire sem
érdekelte már a „szakma”, de jól megfontolt önös érdekből, függetlenül a
várható eredménytelenségtől, azok is kezdtek visszajárogatni Bertalanhoz, akik
régebben elpártoltak. Szépen gyarapodott a bankszámlája, így elérkezettnek
látta a pillanatot, hogy megvásárolja a megyei főkozmetikusi címet magának.
Elődeivel szemben, akik ezt afféle koloncnak érezték a nyakukon, és rá sem
hederítettek a környező falvak és községek csenevész kozmetikai szalonjaira,
Bertalan szorgalmasan, hetente két alkalommal mindegyiket levizitelte. Rengeteg
hibát talált, tudva, hogy csak az nem talál, aki nem keres. Ő keresett! Előre
elkészített lehetséges hibalisták árját zúdította hirtelen vált beosztottjaira,
akik néhány hét után felmérték, hogy az a legokosabb, ha az inspektor urat –
Bertalan ezt a megszólítást kikövetelte magának – némi ajándékkal várják. Ezek
természetesen borítékolt, nem levél formájú bankjegyekből állottak.
Gyűltek
is a bankók szépen, amikor Bertalant már ez sem elégítette ki, a szalonját, a
villáját, nyaralóját, limuzinját, bankszámláját és főkozmetikusi titulusát
egybevetve eldöntötte, hogy ő lesz a polgármester.
Itt
számításai nem jöttek be... A rideg, ravasz, mindenki által utált Bertalannak
tetszett, nem tetszett, titkos szavazásnak kellett alávetnie magát, és amikor a
0,00 százalék szavazattal szembesült, nem önkritikát érzett. Esze ágában sem
volt saját hibái után keresgélni, hanem az aljas választók tömegei ellen, akik
nyilván saját kliensei is voltak, megtorló intézkedéseken törte a fejét.
Egyetlen
gond volt csak, hogy gerince igen képlékeny, de fantáziája a megtorlások
irányába nagyon tág, így a város magára szabadított egy közveszélyes önimádót.
Mindez borzalmasan sülhetett volna el, amennyiben pártja ki nem zárja soraiból,
el nem veszti a tanácsosi, illetve főkozmetikusi titulusát. Amikor ugyanis a
fülvaj-kereső bizottság ráakadt diplomaszerzésének kétes múltjára, elvették
kozmetikusi bizonyítványát.
Bertalan
ezután is élt, mint hal a vízben, karrierhiányban szenvedve, de az addigra
felhalmozott gazdagsága több életen át kitart.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése