Kutyabaj

Nagyon szeret engem a gazda. Mit is kezdenék nélküle? Gondoskodik rólam, minden második-harmadik sötétség után, miután a világos pöttyöket és a nagy sárga etetőtálat nézegettem, gyönyörködöm bennük, és énekelek nekik, ennem ad. Vigyáz rám. Nekem adta ezt a gyönyörű, zárt hátsó udvart, ahonnan nem látok ki, és ez kicsit unalmas, de biztonságban vagyok. Ő úgy szeret, hogy még lánccal is idekötött, hogy megóvjon. Tény, hogy ezt nem értem pontosan, miért tette, de ő olyan okos…

Mit is ennék, mit is innék nélküle? Azt hiszem, tegnap is kaptam vizet, de nem biztos… Amikor a nagyfényű forrósító leváltja a sárga etetőtálat, akkor jó lenne egy kicsit több víz, mert nem tudom pontosan, miért, de néha olyankor is látom a sötétet és a pöttyöket…  Sőt, mindenféle színű karikát. Csodaszépek, csak olyan furcsán érzem magam, de a gazda szeret, és bármikor megvédeném bármitől! Amellett ügyes is, mert kinek van ilyen háza, mint nekem? A saját holmiját adta ide, hogy ágyam legyen.

Érzem a szagát. Szegény, milyen rossz lehet neki abban a túlméretezett házban… Még soha nem voltam bent, de el sem tudom képzelni, honnan vesz annyi holmit, hogy neki is legyen ágya… Lám, nekem ezt is biztosítja. Szoktam neki bekiabálni, meg énekelni is estefelé, olyankor is, mikor már nagyon éhes vagyok. Mindig nagy szeretettel visszakiált, a baj, hogy nem értem mit mond…

    – Menj már arrébb, te rohadt dög, a beledet nyomom ki, ha itt ugatsz egész éjjel. A héten már kaptál enni, nesze, ezt oszd be öt napra. Ja, itt egy kis víz is.

Bár értettem volna a becézgetését. Olyan könnyűnek érzem magam, és lebegek. Mindenfelé rengeteg színű katicabogár, vagy más röpköd. Kicsit szomjas vagyok, meg éhes… Nagyon!! Mi baj lehet a gazdával? Érzem, hogy itthon van, mégsem tud idejönni. Biztosan bajban van, én meg nem bírok lábra állni, hogy erőből szétszakítsam a láncot, és a segítségére siessek. Most mit csináljak? Nagyon szeret engem a gazda, és én is nagyon szeretem őt! Mi van velem? Nem érzem a szagokat, nem hallok rendesen, nagyon forog velem minden…

    – Ó, a túróba, hát nem idedöglött ez a törpetoportyán. Már büdös is, lekvár a pofájába! Nem elég, hogy zabáltattam, most még vermeljem is el. Szerezhetek másikat, hogy hosszú láncon tartva kivédjem a fatolvajokat a hátsó udvarban, a farakások között. Az idén már ez a harmadik…