Egy
eldugott erdei út mellett élt Embergyűlölő Kopasz-tök. Még tavasszal fogant
testvéreivel, midőn néhány embercsemete tökmagrágás közben pár magot elszórt.
Igen intelligens tök volt, a testvéreinél sokkal intelligensebb. Figyelembe
véve, hogy a tök IQ az emberi IQ sokmilliomod billiomodja, az övé ennek duplája
volt. Akkor gyűlölte meg az embereket, mikor Brogot, Berget és Döblecet
elpusztították. Sosem értette, hogyan tud az ember, meg a többi négylábú
alattvalója gyökér nélkül élni, hiszen nem csak a találkozást teszi
lehetetlenné, de feldöntheti őket a szél is, illetve az egy helyben lét
biztonsága sincs rendben. Érdekes módon a kecskékre, szamarakra nem haragudott.
Látta, hogy nem ők a főnökök. Mikor már csak Kergina élt testvérei közül,
odaszólt neki.
–
Szedd össze magad, készülj a harcra, le kell küzdeni az embert!
–
Igen, hogyne, persze, Kopasz – válaszolta együgyű húga, aki csak a napon
sütkérezett és lakmározott minden finomságot a gyökerein keresztül.
Suhancok
néhány nappal később Kerginát focinak használták. Túlélte. Gyökere nem szakadt
meg, de néhány nap alatt elfelejtette az egészet. Embergyűlölő Kopasz-tök ekkor
kezdett el gyúrni (fejben). Akkorára gyúrta magát, mint egy hordó. Éjjel
őrködött, olykor az egész tök egy szemként működött. Gyúrt!
Történt
aztán, hogy egy ember fát szállított szekéren. Meglátta a hatalmas tököt, a
kisebbet is. Kifogta a lovát, és Kopasznak végig kellett hallgatnia, amint a ló
szétropogtatja Kerginát, annak sikongásai közepette. Az ember közeledett.
Kopasz támadott, egy milliméteres szaltóval be akart fejelni az ellenségnek, ám
az könnyedén átnyisszantotta gyökerét és földobta a szekérre. Kopasz még élt,
utolsó erejével sokkal kisebb szaltót produkált, de nem ment vele semmire. Az
ember füttyentett a lovának, az szolgálatkészen hagyta magát befogni.
Kopasz
ide-oda gurult a szekérben, ez számára teljesen ismeretlen érzés volt.
Gyengült. Még ködösen látta, amint az udvarra befordulva, embercsemeték és egy
nő (Kopasz ezt nem tudta, csak látta, hogy különbözik a másiktól) megrohamozták
a szekeret. Nyögött, de láthatóan nem hallották. Ő sem hallott semmit az
emberek beszédéből, bár látta, hogy folyamatosan tátognak és gesztikulálnak.
Előkerült egy éles szerszám, és kicsit később Kopasz, akinek a neve, miután
minden tök kopasz, termetes mivoltából eredt, sütőtökként tökéletesen
megkoronázta tök-életét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése