Kérem
a következőt!
– Adjon Isten, doktor úr! Jöttem, mert még
mindig egy merő kínlódás az életem. Egész nap caflatok úgy negyven-ötven
kilométert, mert nincs annyi erőm sem, mint egy beteg szúnyognak. Jut eszembe,
már csak fél grammot bírok emelni, de ha egy motort varrnánk a hasamra, úgy az
epecsatornámat egy katéterrel akkor indíthatnám, amikor akarom. Tetszik tudni,
nem megy az epém a patkóbélbe, nem bírok enni és nem bírok emelni.
– Beszedte a felírt gyógyszert?
– Én be, kínomban, hogy nem bírok emelni,
csak járkálni, a héten ki is festettem egy lakást.
– Na, de akkor maga bír emelni!
– Dehogyis bírok, doktor úr, a pemzlit
viszi a fal, azt nem kell tartani.
– Felfelé mégis kell, sőt, húzni is.
– Sem felfelé, sem lefelé, mert tartja a
fal.
– Tartja ?! Ezen kívül hogy telnek napjai?
– Hát, amikor otthon vagyok, fűtök egész
nap.
– Kályhába?
– Abba.
– Ki segít a tűzrakásban?
– Áh, nem segít senki. Van egy kis
kalapácsom, meg egy vésőm, és egész apróra töröm a szenet.
– De a véső meg a kalapács több, mint egy
gramm – mondta végtelen türelmet erőltetve magára Görög doktor.
– Annak nincs súlya, a kalapács estibe töri
a szenet.
– De a vésőt is tartani kell, és a
kalapácsot emelni, páciens.
– Tessék megérteni, doktor úr, annak nincs
súlya.
– Rendben, jó ember, akkor én felírok
magának egy receptet.
– Majd eljön érte a húgom.
– Én odaadom most...
– Nem bírom én azt a nagy, nehéz papírt el.
– Ó, ó... Értem. Na, viszontlátásra,
jóember.
– Isten megáldja, doktor úr.
A páciens az ajtóból visszalépett, és csak
annyit kérdezett:
– Mit is akar nekem felírni, doktor úr?
– Hiperbenzanol metadomidot.
– Az nem jó, azt írja fel, amit a múltkor.
– De az egyszerű görcsoldó, amiből kétszer
egy felet kell bevenni.
– Én úgy ötöt-hatot bevettem evés előtt, és
úgy éreztem, kezdi meghozni az étvágyamat.
– Ám legyen, jóember – és doktor Görög
szemrebbenés nélkül felírta a négy doboz placebot, és átvette a vaskos
borítékot.
– Akkor majd jön a húgom, elfuvarozni a
receptet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése