A
kis Ali édesapja arab telivérekkel foglalkozott. Lovai szép sikereket értek el
a versenypályákon. Ali, akit Alikának is nevezték, időnként Ali babának,
egyszer papája negyven lovát, mint legjobb barátait mustrálgatva rákérdezett:
–
Papa, ezek a rab lovak?
–
Úgy van, Alika, ezek arab lovak. Mi arabok vagyunk, te is Ali babám és ez itt a
negyven arab ló.
–
Nem úgy értettem, papa. Ezek az arab lovak rab lovak?
–
Miért volnának rabok?
–
Mert nem azt csinálják, amit akarnak, hanem amit te mondasz nekik.
–
És attól ők rab lovak?
–
Igen, papa!
Idősebb
Ali elgondolkozott csemetéje, Ali baba, lovairól alkotott szemléletén. „Ali
baba negyven rab lóról beszélt nekem – gondolta –, siralmas, ha a fiam ezt
látja rajtam, felszabadítom a paripákat”.
Másnap
odament az éppen ébredő gyermekhez.
–
Ali baba! A negyven arab ló már nem rab ló, felszabadítottam őket.
–
Ezt hogy érted, papa?
–
Úgy, hogy a tegnapi rab lovakból negyven szabad ló lett.
–
Azt csinálnak, amit akarnak?
–
Egészen pontosan.
–
Értem. Akkor én kivel fogok játszani? Nagyon szerettem a lovainkat…
–
Itt maradtak velünk, drága gyermekem, Ali baba, csak már nem rab lovakként,
hanem mint szabad arab lovak.
Így
attól kezdve Ali baba és a negyven rab ló vígan élték az életüket, Ali baba –
későbbiekben Ali – és a negyven szabad ló néven.
4 megjegyzés:
Vígan élték életüket, míg nem jött a rabló (szabadlórabló)
Van humorod, kedves Süsü! Hol vetted? :)))
Remek ! Jó az újra megosztás, kincsekre lelünk. Hajnalka
Szívből köszönöm, kedves Hajnalka! :)
Megjegyzés küldése