A
kis Ali édesapja arab telivérekkel foglalkozott. Lovai szép sikereket értek el
a versenypályákon. Ali, akit Alikának is nevezték, időnként Ali babának,
egyszer papája negyven lovát, mint legjobb barátait mustrálgatva rákérdezett: 
–
Papa, ezek a rab lovak? 
–
Úgy van, Alika, ezek arab lovak. Mi arabok vagyunk, te is Ali babám és ez itt a
negyven arab ló. 
–
Nem úgy értettem, papa. Ezek az arab lovak rab lovak? 
–
Miért volnának rabok? 
–
Mert nem azt csinálják, amit akarnak, hanem amit te mondasz nekik. 
–
És attól ők rab lovak? 
–
Igen, papa! 
Idősebb
Ali elgondolkozott csemetéje, Ali baba, lovairól alkotott szemléletén. „Ali
baba negyven rab lóról beszélt nekem – gondolta –, siralmas, ha a fiam ezt
látja rajtam, felszabadítom a paripákat”. 
Másnap
odament az éppen ébredő gyermekhez. 
–
Ali baba! A negyven arab ló már nem rab ló, felszabadítottam őket. 
–
Ezt hogy érted, papa? 
–
Úgy, hogy a tegnapi rab lovakból negyven szabad ló lett. 
–
Azt csinálnak, amit akarnak? 
–
Egészen pontosan. 
–
Értem. Akkor én kivel fogok játszani? Nagyon szerettem a lovainkat… 
–
Itt maradtak velünk, drága gyermekem, Ali baba, csak már nem rab lovakként,
hanem mint szabad arab lovak. 
Így
attól kezdve Ali baba és a negyven rab ló vígan élték az életüket, Ali baba –
későbbiekben Ali – és a negyven szabad ló néven.
4 megjegyzés:
Vígan élték életüket, míg nem jött a rabló (szabadlórabló)
Van humorod, kedves Süsü! Hol vetted? :)))
Remek ! Jó az újra megosztás, kincsekre lelünk. Hajnalka
Szívből köszönöm, kedves Hajnalka! :)
Megjegyzés küldése