Trabantültetvény

– No, fiam, nem vagy már gyerek, épp ideje, hogy felhagyj az ostoba hobbiddal. Még nem is éltél, amikor ezek a csotrogányok jogszerűen rótták, nyűtték és mérgezték az utakat. Egyáltalán nem értem, mi vonz hozzájuk ilyen megmagyarázhatatlanul. Az egész hátsó udvar, sőt még a kert is tele van velük. Alig tudok bejönni, kerülgetem őket, mint egy giliszta a földalatti jobbra-balra útjain.

– Öregem, mi a gond? Csak nem szeretnéd jobban, ha bélyeget gyűjtenék?

– Sokkal kisebb helyet foglalna, és nem menne mindnyájunk idegeire.

– Ha nem tudnád, egy darab bélyeg többe kerül, mint az összes vagyonunk, ezekért még fizetnek is, ha elhozom őket.

– Jó, jó fiam, de miután felvetted a pénzt, miért nem viszed az első tragacsbezúzóba?

– Mert szeretem őket!

– Ezeket a randa izéket nem lehet szeretni! Ráment a fél életem, hogy megszabaduljak tőlük, aztán a másik felébe te idehozod, azt hiszem már a háromezrediket!

– Öregem, szeretem a Trabantot. Olyan aranyos, legömbölyített formája van. Maga a tervezői szenzáció, ahogy kétütemű motorral, fűrészpor karosszériával, papundekliből készült székekkel működőképes járművet hoztak létre. Bűbájosak, semmiért sem válok meg tőlük. Az igaz, hogy télen nagyon macerásak, mert a pedálok mellett befütyül a szél, de ezzel megoldották nyárra a légkondit is, arról ne is beszéljünk, hogy a volán kezelése kész bicepszfejlesztő, a három pedál pedig olyan izomerőt követel, hogy konditeremre sincs szükség. Ha valaki kibírja azt a szűk területet, ami egy Trabin belül van, soha az életben nem lesz klausztrofóbiás.

– Ezeket már százszor hallottam, fiam, de mit akarsz velük csinálni, mert megmozdulni sem lehet tőlük.

– Öregem, 800 forintért vettem tíz hektár földet. Ha nem tudnád, mindenki örül, ha megszabadul a termőföldtől. Azt nem várhattam, hogy nekem fizessenek, a névre vételért, kvázi ajándékként megkaptam. Oda tervezek egy Trabantültetvényt.

– Megbolondultál, fiam? A Trabant nem növény!

– Mondd, jártál te már a Hortobágyon? Elmondod, mi van ott?

– Mi lenne, csudadolgok. Miért fiam, szerinted mi van a Hortobágyon?

– Szerintem az égvilágon semmi. Ezerszer voltam ott, kiállok a semmi közepére, és nézem a nagy semmit. Jönnek a külföldi turisták, kifizetik érte a rahedli pénzt csak azért, hogy láthassák a nagy semmit!

– Ne mocskoskodj, fiam, még hogy nagy semmi a Hortobágy a gémeskútjaival, vagy a szürke marhákkal.

– Hát marha az van bőven, öregem!

– Öreged a…! Na, szóval, ne marházz senkit! Azok az állatok egy ősi szarvasmarhafajta, Magyarországon őshonosak!

– Én még soha nem mentem külföldre tehénnézőbe. Ne játssz velem, még hogy a Hortobágy maga a csoda. Mondd meg nekem, a semmin kívül mi van ott?

– Hát a szürke marhák, a gémeskutak...

– Igen, szürke marhák szorgalmasan legelik reggeltől estig a semmit.

– Láttál már szürke marhát, hogy milyen kövérek? Még hogy a semmit!

– A nap úgy szétpörköli azt a silány, szikes talajban fogant fűfélét, hogy a színe egybeolvad a homokos, ahogy te szoktad nevezni lankával, így a marhák a semmi közepén eszik a semmit.

– Az okoskodásodat eddig hallgattam! Válaszolnál végre arra, hogy mit csinálsz ezzel a rengeteg Trabanttal? Iszonyodom tőlük!

– Mondtam már, hogy ültetvényt csinálok belőlük. Ugye nem gondolod, hogy ha a Hortobágyot annyian megbámulják jó pénzért, akkor egy ilyen kies ültetvényt kevesebben és kevesebb pénzért néznének meg? Év elején Trabantültetés lesz! Mindegyiket beássuk tengelyig, persze nem mi, hanem azok a balfácánok, akik lepengetik nekem a 100 000 Ft-ot az ültetés díjául. Lesznek, öregem, nem is kevesen. Tavasztól őszig mindennap lehet a Trabantültetvény fejlődésében gyönyörködni. Közben én ide-oda járkálok velük, amikor nem látják, és a keréknyomokat légzőgyökérszerűségnek nevezem majd. Te is tudod jól, mennyire szeretem ezeket a kis, aranyos kétüteműeket! Nyár végén, ősz elején majd sokkal többet kérek. Az egyszerű ültetvénynézés 50 000 Ft lesz, mindössze az ültetés fele. Viszont eljön az ősz vége, amikor is ott a nagy Trabant-szüret. Mindenki kiáshat egy darabot. Megsúgom neked, hogy eszem ágában sincs úgy beásni őket, hogy használhatatlanokká legyenek. Éppen hogy, éppen hogy! Mindegyiket meg akarom mozgatni, amilyen gyakran csak lehet, hadd pöfögjenek. Olyan muzsikáló, fülbemászó hangjuk van, odavagyok értük. Leszüretelünk, egy külön erre a célra lekerített területen összegyűjtjük mindet, néhány napig ott maradnak egymásra zsúfolva, majd szépen, takarosan ugyanúgy visszarakom őket a helyükre, ahogy voltak. Megjegyzem, a Trabant-szüret nagyon drága lesz, még az árat sem tudom. Úgy gondolom, két év alatt olyan gazdagok leszünk, hogy a legkedvesebb szó, amit a világon valaha hallottál, a Trabant szó lesz. No, akkor csinálok egy felnőtt- és egy gyerekpályát, ahol jól kipróbálhatja mindenki a termés után leszedett friss Trabantot. Ralizni is lehet tíz darabbal, többet nem vagyok hajlandó veszélyeztetni. Ha valaki ronccsá tesz egyet, az előzetes szerződés alapján tíz darab Rolls-Royce-szal köteles kárpótolni. A kisebb rongálódásokat kijavítom magam, nem engednék senkit hozzájuk nyúlni. Kamuból a legmenőbb mezőgazdasági autószerviz végzi a helyreállítási munkálatokat. Akkor veszek egy akkora területet, amin elfér a világon létező összes Trabant, és tejelnek nekünk. Nagyon szeretem őket, de ha már vannak, és ilyen sokan, akkor hajtsanak hasznot. Azért vannak, nem?

– Nem rossz, amit mondasz, fiú, csak egy gond van az egésszel. A Trabant nem növény, hogyan fogsz erre engedélyt szerezni?

– Ugyan már, csak egy kis kenőpénz kérdése az egész! A földek parlagon állnak. Ha egy rendezett ültetvényre kérek engedélyt, nem azon fog rágódni senki, hogy Trabantot vagy cukorrépát termelek. Én speciel, konkrétan Trabantot akarok termelni. Be is fogom nekik bizonyítani, hogy az ültetvény állandóan prosperál, így a kezdeti nehézségek után, dúsgazdagként már az apró-cseprő, kenőpénzes dolgokkal sem kell foglalkoznunk.

– Meghoztad a kedvem! Hány nap múlva szabadulok meg ezektől a borzalmaktól... aranyos kis Trabantoktól, fiacskám?

– A területet már megvettem Baranyában. Hallottál már az Eurodisney-ről?

– Persze.

– Első lépésben Baranyahortobágynak fogom nevezni a területet, mert valamilyen reklám a Trabantültetvény szóhoz még kell. Garantálom, hogy két év múlva fel sem fogod tudni becsülni a vagyonunkat. Rendes vagyok, öregem, adok belőle neked is, meg a muternak is.

– Jól van, fiam. Támogatom, ültesd a Trabantot! Csak annyit jegyzek meg, mint egyszerű ötletet, hogy akár Trabantmadár Költőhelynek is nevezhetnéd az egészet...

– Én ültetvényben gondolkodom, fater, de semmilyen hasonlóan előremutató ötlettől nem zárkózom el.