Fegyverbe!

Őrködöm, állig fegyverben. A hordókat mintha valaki kalapáccsal püfölné az üzemanyag-raktárban. Berezelek! Hasalok a földön, csőre töltött fegyverrel. Végre jön a váltás. A még koromsötét téli hajnalban beállok a sorba. Baktatva félig alvó társaim között, egy öreg katona megjegyzi: "Megint durrognak ezek a nyavalyás hordók a hidegben. A rosseb egye meg!"

    Elalszom végre! Álmosan ébredtem, rosszkedv-akciósan! Én most beszélek vele, iszonyú, vagy inkább viszolyt keltő szobájában! Megnézem végül Ilyen tényleg nincs! Az anyósom, döbbenek rá! Már tudom, miért vettem a konyakot! Fogom, és elmegyek vele a konyhába, vagy akárhová. Megpróbálom felébreszteni, de nem ébred. Hurrá! Aztán felpattan vigyorogva, és megjegyzi sandán: "Örökké kitalálsz valamit, majd továbbállsz."

    Most akkor katona vagyok, vagy... anyósom van... vagy...?

    Van...