Az afrikai szavanna közepén, ahol egy
oroszlán, név szerint Leon, sok oroszlántársához hasonlóan egész napi
sziesztáját élte épp, lógó nyelvvel, lihegve, a hőségtől elkábultan, egyszer
csak, mint ködön át, kábán megpillant egy bivalyt, amint pontosan előtte áll.
Azt hitte, hallucinál. Éhes volt, az oldala már behorpadt. A bivaly megszólal.
– Üdvözöllek, kedves barátom...
– Barátod a hóhér! – mondta Leon. – Az meg
én leszek.
– Azért jöttem hozzád, kedves barátom –
folytatta a bivaly –, mert már gyötrelem nézni, hogy mennyi kínnal és stresszel
jár a napi betevőd megszerzése. Tegnap is láttam, hogy két kollégám majd
szétrúgta a fejedet, és te éhen maradtál. Lelkiismeret-furdalás gyötör, hiszen
a mi életünk nyugalma összehasonlíthatatlan a tiédhez képest. A fű nem üvölt,
nem rúg, nem fut el. Tény, hogy az őr kollégáknak miattatok picit éberebbnek
kell lenni a csorda szélén, de mi még arra sem vagyunk képesek, hogy
megháláljuk, hogy tespedő, zabáló életünkben, az elhízástól megmentve – bár így
is túlsúlyosan, mint rajtam is látod – naponta egy kicsit megsportoltatsz
minket. A kocogás nagyon egészséges.
– Te megőrültél! – üvöltötte Leon. – Vagy
elment az élettől a kedved? Úszd át kétszázhuszonhatszor a folyót, és vagy az
első percben megesznek a krokodilok, vagy a tizedik átúszásnál belefulladsz a
folyóba.
– Nem, kedves barátom, félreértesz – mondta
a bivaly, és békés, szeretetteljes szemekkel bámult az oroszlánra. – lehajolok
egy picit, hogy ne fáradj, a nyakamat vagy a csigolyámat óhajtod átharapni?
Az oroszlán még mindig azt hitte, hogy
fél-álmodik, vagy megőrült. A bivaly odahajolt, és megismételte lágy, búgó
hangon:
– Szóval, mimet próbálod átharapni? Apropó,
nagyon jó étvágyat kívánok magamhoz. Ha rendesen elspájzolsz, napokig nem kell
megaláznod magad.
Befejezés
1.) Az oroszlán bőgve a bivaly nyakába
borul, és örök fűevést fogad, hozzátéve, hogy a csorda őrzését is vállalja.
2.) Ott helyben megüti a guta, és a bivaly
hetykén meséli a társainak, hogy orosz-rulettezett. Egy oroszlánnal kevesebb!
3.) Az oroszlán rezzenetlen arccal kinyírja
a bivalyt, és elkezd falatozni. Ennek nem látom valószínűségét. Azt hiszem,
szemüveget kell cserélnem...
2 megjegyzés:
Én mégis a harmadik befejezésnél maradnék. A szemüveged meg végig ott csücsült a buksidon kedves Péter!
Meggyőződésem, hogy a harmadik befejezés a befutó...sajnos, vagy nem...Köszönöm, kedves Anita!
Megjegyzés küldése