Fejcsere

Poroszlán fejét kinőtte a sapka. Talán, mert alatta császkáló hordozójának neve, stílszerűtlenül, nem volt sem porosz, sem oroszlán. Most kaparhatta simléderét, honnan szerez egy hétköznapi bojtalávalót.

Vakarta felhajtott fülvédőjét, és kinőtt fejű alátétjét, hirtelen megeszesedéssel, egy kontyos hajú, mogorva női belenövésre gondolta átcserélni. Akinek a haja folyton nő, így az ő kamasz életkori sajátosságát, a fejkinövést elkerülheti, mert természetes sejtjeit, egészségesen bizsergető tágulását a folyamatos hajnövekedés kompenzálja.

Elősimléderét orrként lógatva tervezte a fejcserét. Hiszen ilyen pupillamentes, sugártalan, szomorú tágságban fejen lötyögni sem lehet.

Ekkor egy komoly traumának beillő ütközést érzett kopott oldalprémjén, és a növőfélben levő sapka fejfedőségét elvesztette. Körbetekintve egy bájos parókát és néhány, lencse nélküli szemüveget érzékelt. Belefintorodott az értetlenségbe, amikor korábbi tartófeje – hordozójának nyakán – rojtosan odairritált kutyájának egy morrantást:

– Na, öreg, kereshetek másik sapkát. Menjünk, mert nagyon fázik a fejem, vegyünk egy jó szűket. Ez a selejtes, pandaszőr imitáció alig nyolc év alatt széttágult.

Átmeneti, újságpapír csákóval, köszönés nélkül távozott a szédelgő, eszméletvesztés tájékán kódorgó, értetlen sapkától, aki most az egyszer azt hitte, tényleg megüti a guta.

A farok csóválja a kutyát tipikus esete, még hogy ez a kinőtt izé cserél le engem!, gondolta.

Botrányos helyzetén nem sokat szomorkodott, egyetlen pattanással szökkent a kidobott parókára, ami sokkal jobb alátétnek tűnt kinőtt kutyásánál. A hajpótló krokodilkönnyeket ejtett annak örömére, hogy végre ismét értelem zúdult létébe, és a könnytől átmeneti széptelensége nem riasztja el hirtelen lett lovagját.