Tepsivé lapított önszimmetriában dúl a
tepsi macskairigység, minden bögrék irányába, mert saját agya, testben fej.
Lapos! Ám egymás mellett két bögre, csodálat szimmetriáját ébreszti benne, és
mocsaras dühöt, amiért ő nem lehet piros ajkú, cserepes szájú bögrefej.
Fazekasok nagy tudománya virágzott bennük, kankalinmezők csillámló hajlatú
harmatjában. Búsképű, barna szemeket meresztve rá, a gyárban sorozat-hidegsajtolt,
esztétikátlan lapos fejűre. Még igazi füle sincs, csak olyan le-fel
hajtogathatós. Abból viszont kettő. Bögrefejek egyfülű díszét, rövidke
rokolyájú vaskosságban sem érheti utol.
A macska is abból
lefetyel, s mikor eltűnik, utána rögvest az egér. A ráégett citromok is,
kicsináló szemekkel dühöngenek, amiért rásült héjukat, szürke szén formájúra
süti.
Most megbarnult, mint
egy tipikus sztereó. Pajzsszerű, szerencsétlen külsejével és öntudatos
zománclepattogtatással írta ki magára: "Ha újra gyártanak, bögrefej
legyek, amit szeretnek kutyák, macskák, egerek. Borongó kés legyek! Le a
sütőkkel, éljen a nagy törlés. Beeeee, hogy
beláthasson, üntyüm-püntyüm gyermek kezekbeeeee".
Csendben, megmosolyogva,
színtelen tepsimagát fájóra kaparják, minden sütés után. Hát, bögrefej lesz, ha
lesz még egy dobása… Hogy is van ez?
A konyhában épp bevágta
a huzat az ajtót, és két védtelen bögre, fejestől ment szét. Tepsi csak nézte,
de serpenyő voltában megelégedni így sem tudott. Bár lett volna inkább bögre
alakú bukta, amit majszoló gyerkőcök habzsolnak fel, számtalan dicséretözönben.
Ő csak egy szerencsétlen, lapos fej, eszköz, amiről a bögredédelgető, kis
gödrös arcúak nem is tudnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése