Pethes Mária: Arcul dea triumf al nevoii- Pentru Paul Celan (A szükség diadalívei - Paul Celanért Román nyelven)
|
A szükség diadalívei - Paul Celanért (Magyar)1kialszanak az ablakok bámész tekintetében a fények s a játszi függöny mögött szívednek kedves tárgyak várnak és az álmok amikért érdemes élni altass el minden tolakodó zajt kedves mert a valóság fénykeresztjére feszíti gyengülő erőm maradj meg nekem végső védelemnek és ne lássam a riadalmat szemedben ha a párnámra cseppenő véremre nézel 2 azért vannak a partok hogy a szabadságról bömböljön rajtuk a felajzott tajték azért vannak a rózsák hogy töviseikkel emlékezetünkbe karcolják a pontos térképet azért vannak az évszakok hogy bomlásuk táplálja bennünk a megújulás hitét azért vannak a csendek hogy felhabozzanak bennünk a hiteles dalok 3 emlékszel még milyen néven neveztük a világot amikor kiléptünk öleléseink tavából éppolyan diadalittasan mint eső után a csatakos kertben vérhabot virágzó rózsák íriszünkre marta a tavasz vízjelét a por emlékszel a madarakkal együtt tanultunk lélegezni a tűzből nem ismertünk gonosz fogalmakat szükség nem lassította vérkeringésünket s ha szinte fuldokoltunk a boldogságtól szívszaggató költeményeken sírtuk ki magunkat s lám a kertben mogorva szél jár letördeli a barackfáról az álmokat és széttépi jókedvünk szélforgóját a véglegesség partjain odaveszett róla a kék lapát rajta egy régi kedves arckép majd valahol egy másik kertben földet ér de aki megleli nem tud vele mit kezdeni 4 könnyűvé válok az álmatlanság hullámain pórusaim gödrében időszilánkok tüzes húsom lemállik rólam ahogyan rólad a szétázott esőkabát lebegek szárazjég szavak fölött a plafon akár bibliás ég meghasad felhők tolakodnak a szobába keresik szétfoszló mosolyomat a kertben az eső hangja párolog és háztól elűzött kutya tekintetével bámul az ablak gyere együnk valamit szólsz s a maradékok láttán mérgemet elnéző mosollyal folytatod még át kell mennünk ma is a szükség diadalívei alatt
|
Arcul dea triumf al nevoii- Pentru Paul Celan (Román)1luminile se sting pe căscata privire a ferestrelor şi din spatele uşoarei cortine te aştepteaptă obiecte dragi inimii şi vise demne de trăit adoarme orice zgomot deranjant iubire căci realitatea-mi răstignşte pe crucea-i de lumină slăbirea forţei mele rămâne-mi finala protecţie şi să nu zăresc groază in ochii tăi când te uiţi pe sângele-mi picurată pe pernă 2 de aceea există malurile ca valul euforic să strige despre libertate trandafirii sunt ca să ne zgârie cu spini în memorie harta exactă anotimpurile sunt ca descompunerea lor să alimenteze în noi credinţa reînnoirii tăcerile există ca în noi să spumege lucrurile autentice 3 îţi aminteşti cum numeam lumea când am ieşit din lacul îmbrăţişărilor la fel de triumfător ca după ploaie în gradina udă pe trandafiri cu flori de spumă de sânge pe irisul ne-a gravat praful semnului de apă al primăverii. ţii minte cu păsările învăţam să respirăm din foc nu ştiam noi conceptele rele nici nevoia nu ne încetinea circulaţia şi de fericire dacă aproape sufocam pe amare poeme plângeam şi iată vânt ursuz coliedă în grădină rupe visele de pe piersici şi ne zdruncină rotula bunei dispoziţii în malul finalitaţii l-i s-a pierdut lamela albastră pe ea un portret vechi fermecător şi undeva într-o altă grădină aterizează dar cel care îl găseşte nu mai înţelege ce înseamnă 4 pe valurile isomnului devine uşor în carierele porilor mei schijele de timp carne arasă se sfarmă de pe mine cât de pe tine pelerina umedă de ploaie plutesc deasupra cuvintelor de gheaţă uscată plafonul ca şi cerul biblic se deschide norii pătrund în cameră îmi caută zâmbetul dispărut în grădină vocea ploii se evaporă şi cu privirea câinii gonite din casă holbită-i fereastra haide ceva sa mâncam mai zici şi cu un zâmbet indulgent continui văzându- mi furia de resturi încă mai trebuie şi azi să trecem sub arcul de triumf al nevoii
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése