Felzárkóztatás

A basszusgitározás abbahagyása után vált komplett materialistává. Gyűrte az anyagot, nyelte a lét, tekergett-csavargott törzsének tengelye körül. Minden belőtt, velőtrázó, nagy buli előtt, a haja repült körbe-körbe, mentál higiéniájának és agyi vérkeringésének ritmikus, sebes, fejkörzéssel történő röptetésében.

Le-fel csápolt, de csak fejből, és néha egészen jól pengetett. Máskor, a teljes rapszodicitás ide-oda kaparászásával húrozott. Talán, élete végéig a Dörömbő együttes örökös basszuskulcs tekergetője marad, ha ki nem szorítja őket – a legdohosabb pincéből is, mint harmadosztályú, századligás, senkinek sem kellő focistákat – a playback playbackje.

Nem kellett már sehova, ha igen, tátogva, ahhoz viszont szükségtelen volt a basszusgitár. Pillanatok alatt tökéletes mólós hangulatot generálnak egy sima lemezzel. Váltani kellett, és gumimozgású adottságait figyelembe véve, néhány havi kínos, mindentől elvonó zugkúra után, előbb szimulátoron, majd kisebb gépeken kezdte el a műrepülés-tanulást.

A fej- és törzscsavargatás váratlanul repítette a csúcs-elsők közé, ahol domború felmenetellel vált nem útszéli elsővé. Sorra nyert minden pörgető, adrenalin-zugcsörgést, vénasüvítő, szemes dagadvánnyal, nyolcszoros dugóhúzóban. Hogy mindenkit kirázzon a hideg, hiperbola helyett, V-ben váltott zuhanásból emelkedésbe.

Kölyökkorában biciklizett, ám ez a mámor mindent felülmúlt, sokkal több volt a basszusgitárnál is. Jobb későn, mint soha alapon, nem nagyon bánta az elvesztegetett éveket, inkább a műszerfalba harapva gabalyította össze a felhőket.

Sokszor a korábbi narkós állapot borsszemnyi prücsök volt ehhez a dinnye méretű tudatváltozáshoz, és a bringamúltú, felemelt kezekkel vezetést bevezetve, elsőnek repülte a teljesen öntevékeny gép, műrepülés-masnis frufruját.

Születésnapja volt, stílszerűen, füstölve, kezek nélkül írta gépével a felhőkre a "happy birthday to me" bakancsos szöveget. Majd kitárta a pilótafülkét, és feje felett tapsolva kezdett el, lovagló ülésben basszus-gitározni.

A nézők visítva éljeneztek, csak néhány krumplifej fölött magasodott egy kérdőjelkupac, azt hivatottan kifejezni, hogy szép ez a repülés fátyolfelhők között, fátylat megemelve, de lehet, mégsem lesz belőle csokis puding. Pezsgős üveget durrantott, amint a szerteszéjjel forgó égbe lebegést művelte, majd hanyagul, kisujjkörmének pöccintésével emelte gépét újra meg újra magasba.

Ha ez a nap nem következik be, értelmetlen életet él, krátert sem nevezhettek volna el róla, és sosem kerül a sportrovatok hátsó oldaláról, minden sajtótermék és távcsöves műsor legcelebebbjeinek kijáró helyre.

Szép volt, talán megható, cukorcsomagolású repülése. Sajátja, amint gépéből csápolva repült ki, és profihoz méltón, egy pontig észre sem vette ezt a megváltozott körülményt. Ez a pont pontot tett észrevételeit észlelő képességeire.

Már negyvenhetedik hete egyetlen bőgős celeb repedt tojású műsora sem nélkülözi, így a teljesen ismeretlen basszusgitáros, karrierje, majd világrekordokat döntögető, egyedi csúcsröpködés után, végre valamiben tényleg ő lett a leg.

Megadta a receptet a halhatatlan sztárrá válás valódi mivoltjára. Fiatalok ezrei basszus-gitároznak, csűr-csavarnak és anyag-szereznek, hogy egyszer, speciális műrepülés után, valódi nagyjai lehessenek a halhatatlanságnak.

Még a cukrász-fogápoló is, Cousteau kapitány – keszonbetegség elkerülésére szolgáló – felszínrejövetel-lerövidítésének felhasználásával igyekszik gyorsítani a celebtelenek felzárkózási lehetőségeit.