Professzorasszony

Három diplomával takarított – kissé el is mocskolódtak –, mert valamiből meg is kell élni. Hiába kócolódik önmagától a haja, agyi túlfűtött frekvenciájának hatására, hiába az intelligencia és információtúltengés, rövidre szabták az észhez járó fizetést.

Sarki nyusziságot éppen nem, de valami más, porszívókezelő állást kénytelen volt elvállalni. Jól elrondította magát, bekormozta picit az arcát, a haját pedig össze-vissza kócolta, hogy véletlenül se ismerjék fel.

Szorgalmasan sikált, törölt, ablakot mosott, és a portalanítás görnyedt fázisában rendesen szívott.

Örök optimista volt, éppen hogy diadalnótába nem fogott munka közben, amit a biztonság kedvéért, negyedik műszaknak megfelő időre időzített. Még így is, a teljesen irreális, éjszakai időpontokban, néha belovagolt valaki az irodaházba. Főleg ezért volt hátrakötött, szemére húzott zöld fejkendő a hajzatán, hiszen úgy összeporozta műszakkezdés előtt, álcából, hogy a napi fejmosás elkerülhetetlen volt.

Matamatika, fizika és informatikai diplomáival gyűjtött tudását zsúfolta a kékes, habzó lébe.

Rengeteg felesleges munkát végeztettek vele, olyat, mintha a földgömbre állítva, az Atlanti-óceán vizét csiszoltatták volna fel.

Rájött, megvannak az adottságai! Nem kell félreérteni, még mindig nem a bájmegosztó szektorra összpontosított, csak egy tisztességes fizetést szeretett volna, ha már – bárhonnan nézzük is – tudós volt, nem csak doktori, de tudományos fokozatokkal is.

Nagyon mérges volt, amiért csak fél év után esett le a tantusz, hogy mindent ki lehet számolni. A jelenlétét, az őrző-védők kameráin, alap-buherálással tudja megoldani, hogy mindig máshol legyen, mint ahol keresik, de valahol látszódjon.

Kiötölt egy porszívóból, seprőből és még néhány egyszerű alkalmatosságból készült – magában csak átverő, tisztasággenerálónak nevezett – szerkezetet, aztán félórás játszadozással, beállította a belső térfigyelő rendszert, hogy a legeszesebbek se vegyenek észre semmit. Tulajdonképpen csak saját maga megtalálhatóságát manipulálta el, minden más tökéletesen látható maradt. Éppen ezért soha nem érzett lelkiismeretfurdalást.

A filozófiai minimum és maximum integrálját kiszámítva, mint determináns, saját – ha jobban sáfárkodik vele – Nobel-díjas magasságú képletét tételbe fonta, „Csillog a világ” néven.  G=AY/L alfa2, aminek komponenseit soha senkinek nem árulta el, mert a legegyszerűbb valószerűségszámítás sem garantált neki többszörös Nobel-díjat. Amilyen smucigok, egyszereset sem, de így éjszakái sajátjai maradtak.

Hét, párhuzamos munkahelyű, takarítónői állásban, mindenhová bement, hetente két órát. Húszszoros jövedelmet halmozott fel. Innen is láthatjuk, a tudás hatalom, nem kell lebecsülni, mert az ügyesek kiválóan megélnek belőle.

Maradt ideje felkészülni előadásaira, pihenni, szórakozni, utazni. Azzal a heti hétszer két órával életének anyagi oldalát végleg megrendszabályozta az addigra már professzorasszony.