2012. február 29., szerda

Pulit!
















Kiváló dongázott csontozat, mint a pulié, amelynek orra és szája van, meg hosszú nyelve, de szemei nincsenek… Ha mégis igen, az álcázás legmagasabb szintjén takarja őket. Imigyen, vitathatatlanul az ebtársadalom legjobban látója. Téli fagyokra, saját növesztett subája van, ami valószínűleg elegendő jeget tartalékol szőrgöndörékeiben ahhoz, hogy túlélje a nyári hőt.
– Róla kellene példát vennem! – gondolta Etus, egy bő félórás, elmélyedt pulitanulmány után. – Ha nekem is kivitelezhető lenne, hogy télen-nyáron azonos intenzitással kényszerítsem nyerítésre a guvadt szemekkel engem bámulókat, már egyetlen sörény sem érdekelne. Ebben a leánykülsőt megmutatni vágyást molesztáló, ordas hidegben, nem vagyok képes hasikámat – arasznyi hosszan sem – kabátrejtés nélkül hagyni. Szinte magamon érzem nyápic fejecskéjű, korábban pisszegők gúnyos mosolyát, amint nyeglézik magukban, hogy itt ez a meghatározhatatlan nemű gumiabroncs.  Annak érzem magam! Nyolc centiméter hosszúságú – csak nekem – szoknyácskámat, valamint lebegő lezseren, nekik fuldoklást okozó topom csak a gardróbban csodálhatom. Érzem, amint ríva visítanak utánam rám kívánkozva, épp olyan erősséggel, ahogy levágyom magamról ezt a külső mentesítő férfihárítót.
Puli akarok lenni – csak látszat ellentmondás –, hogy télen, nyáron a zsebkendőmbe öltözve csücsöröghessek a nagyvilágra, és élvezzem köröttem hemzsegő beindultak lihegését, akikből annyi pattintok le, ahányat akarok, és annyit szedek fel, amennyi bírok. Egy pocsolyának sem érdemes azt mondani, hogy tenger, ezt a bundanyavalyát, amit rám kényszerít a hideg, sosem nevezném ruhának! Valahogy átvészelem a télnek nevezett utánamsóvárgás-mentességet, de tavasszal, mindenemből kicsit rövidítve, nyisszantva, alakítva, rögtön beállok egy juhász mellé pulitanulmányozónak, tisztes órabér-fizetéssel. A jövőben már nem vehet – csupasz tengerimalac fázékonyságával – erőt rajtam egyetlen ellenséges hozzáállású évszak sem. Megtanulok azonos ruhában, minél ruhátlanabbul élni, mind a háromszázhatvanöt napomon, akár a pulik! Hogy tényleg én legyek az igazi sztár, egyetlen barátnőmnek sem árulom el a nagy titkot, amit bőröm barnájának minden sejtje ismer. Az egyetlen szóba összefoglalható: pulit!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése