Maga a kérdés is nonszensz!

Egy varjú lihegett hőguta közeli állapotban az öreg kajszifa egyik ágán. Lilla és Ernő, amint lelépett a brigádos, kivonták magukat a barackszedésből. A lányon vizes pólós versenyekhez hasonlóan, verítéktől átitatva feszült mindent láttató pólója, rövid nadrágja is minden domborulatát lelkiismeretesen körvonalazta. Ernő fogait összeszorítva, már-már nyüszített az ellenőrizhetetlen bizsergéstől.  A többiek is spontán munkabeszüntetésre szánták magukat, de rajtuk kívül, akkor épp mindenki a kajszinyakalással foglalatoskodott.

– Ernőke, olyan meleg van, hogy szétfolyok – mondta ajkait sokatmondóan körbenyalva, hajába túrva Lillácska. Melankolikus egykedvűséget mímelve vetette oda. – Gyere, menjünk le a kanálisra, ússzunk egyet, ha nem akarunk elfogyni.

Ernőke még jobban bizsergett, már a fogába harapással is kínszenvedés volt a – filmekből tanultan – vadnyugati macsók, szenvtelenül egykedvű, nőkkel sosem foglalkozó habitusát magára erőltetni.

– Ha annyira akarod, tőlem mehetünk.

A lány feje búbjától talpa középpontjáig remegett, bevetette az összes ilyesmi álcázására szükséges női praktikát, csak úgy folyt belőle a szóáradat. Csicsergett és csacsogott lefelé, mint akit tényleg nem érdekel senki más, csak egy vízililiomokkal benőtt dagonyaszagú kanális, ahova menten meg is érkeztek. Lilla a világ legtermészetesebb hangján, mintha ez lenne a leghétköznapibb dolog, jegyezte meg:

– Ernőkém, otthon felejtettem a fürdőruhámat, ugye, nem haragszol?

Ernő megkövült, amint a lány előbb felül, majd deréktól lefelé is megszabadult minden rejtőjétől, és tenyerével csendes nyugalommal törölte magáról verítékét. Ernőt két egymásba futó sínpárról is egyszerre ütötte el a gyorsvonatok erre az alkalomra szervezett egységesülése. El is taszította, minden kontroll nélkül, az őt felfalni vágyó lillávali-egyesülés útjára. Majd bizonyos dolgok beérése után, pár perccel újra. Azon a délutánon, négy egymást követő gyümölcsérés volt. Lilla behunyt szemmel remegett, a végén tényleg úsztak is egyet, és kéz a kézben andalogtak vissza az öreg barackfák árnyékadó rejtekébe. A csoportvezető ekkor ébredt a túlsó domboldalon, ahonnan elég jó rálátása volt a munkaszüneti tevékenységre, de az addig leszedett gyümölcsöt épp elegendőnek nyilvánította. Még barackot is nyomott Ernő fejére. Tetszett neki a két ártatlan gyermek.

Aztán beütött, az évente egymást követő ciklikus horror, szeptemberben megkezdődött az iskola. Lilla piros cipellőjével taposta volna szét, de ha menni kell, akkor az osztályok börtönfalai között is igyekezett félre-buzgadalmát valahogy csillapítani.

Október környékén, egy napon eltűnt, és két hétig nem ment iskolába. Mikor előkerült, mindenki faggatta, mi is történt.

– Á, semmi – mondta –, csak beteg voltam.

– De hát kutya bajod sem volt előző nap… – jegyezte meg az, aki legjobb barátnőjének gondolta magát.

– Persze, hogy nem!

– Értem, gyomorrontásod volt, ugye?

– Dehogy, rutinműtéten estem át.

– És altattak?

– Nem, egyszerű zsibbasztással.

– Szóval mandulaműtéted volt? Bár amilyen peches vagyok, engem nem altattak, másokat igen, elég kellemetlen volt.

– Jó helyen tapogatsz.

– Hogy történt az érzéstelenítés? A mandulaműtétkor ki kellett tátnom a számat, injekciókat szurkáltak a torkomba.

– Telitalálat! Valami hasonlón estem én is át.

– A mandulaműtéten?

– Nem egészen, de ne firtassuk, jó? Ehhez még kislány vagy.

– Én mindig betartom mások elvárását, ha nem akarsz, ne beszélj róla…

Nagyon sokáig homályos maradt a kép, talán Ernőke sejthetett valamit, aki addigra, a korban alkalmasnak vélt fiúseregek menetoszlopában, az első helyről az utolsóra került. Néha még álmodott arról a nem egészen fürdésről, de be kellett látnia, Lillácska a változatosság tüsi hajakban turkáló királynője, aki az egész összegöndörödött ceremóniahalmazt nőiségének kibontakozásával azonosította. Csendes mosolyát harsány hahotára váltva nevette ki iskolatársnőit, akik nemcsak egy rendes rutinműtéten nem estek át, de talán – ugye milyen megmosolyogtató –, még egy sima barackos gyönyörítéssel sem találkoztak. Ki veheti fel vele a versenyt? Maga a kérdés is nonszensz!