Füvesítés

 

Rózsaszínű, műanyagkeretes szemüvegét megigazítva, korát meghazudtolóan elhájasodott arccal bámult Razzia elnökének egyik jobb keze. Több is volt neki, lojalitás híján csereberélte őket. Néha véglegesen szebb éghajlatú jégmezőkre száműzte őket, máskor kegyesen visszadorombolhatták magukat, Az igazság nem lehet perdöntő, ilyen kihágások után mindig a leghangosabban doromboló volt a nyertes. Ő, a nagy rózsaszín szemüveges kövér, belépett és füleit széttárva, hű alattvalói tekintettel várta az utasítást.

–     Jó, hogy megjöttél, Füles. Kisebb gondok adódtak, így fel kell turbózni az államkasszát. Arra gondoltam, hogy a lapátfülű törpenyulak tulajdonosait adókötelessé kellene tenni. – Kövérke ártatlanul, tokájával egybefolyt állával, rezzenetlenül hallgatta. – Nem is érdekel, mi az a lapátfülű törpenyúl?

Kövérke érdeklődést mímelve rákérdezett:

–     Mondja, Elnök Úr! Tényleg nem hallottam még erről a jószágról, de mindazon állampolgárok, akik aljasul adómentesen birtokolnak effélét, rosszabbak, mint a sorozatlövő tetovált ló.

–     Rátapintott a lényegre, Füles! Ez a fogalom, mert végül is, a lapátfülű törpenyúl fogalommá nőtte ki magát – nálam…

–     Nálam is, nálam is, nálam is! – kövéredett még két kilót hajbókolva pufók.

–     Nos, mondd meg akkor, hogy mi ez az állat?

–     Elnök Úr, mindig öné az elsőbbség.

–     Egyszerű, te tökfej! – legyintett jellemtelen jobb kezére. – Szerette a jellemtelen környezetet, kimondottan taszította a gerincesek közelsége. Még a halakat sem kedvelte. – Minden állat lapátfülű törpenyúl, megértetted?

–     Tisztelettel, sőt, alázattal kérdezem, ebbe az én kövér macskám és az úgynevezett haszonállatok is beletartoznak?

–     A te kövér macskád, az én kutyám és környezetünk összes állata kivétel, de minden egyéb – a sertéstől a marháig, kis- és nagy kutyától ugróegérig – törpenyúllá minősíttetik! Aki nem fizeti az adót, tizenöt év börtönbüntetés boldog jutalmazottja legyen. Ha valaki bármilyen állatát kipakolja az utcára, huszonöt évet kapjon. Mindazon Razziátlan állampolgárok, akiket nem lehet állampolgár-számba venni, mert nem birtokolnak egyetlen nyúltörpületet sem, a legveszedelmesebb adócsalóknak bélyegeztessenek. Mint tudjuk, az ilyen törpenyulak egytől egyik büdösek, ezért mosni kell őket, hiszen képtelenek maguktól elvégezni ezt az egyszerű tevékenységet. Ám ez gazdáiktól elrabolt idő, akik egyéb, nekünk hasznos tevékenységet is végezhetnének. Közben pocsékolják a vizet! Tehát, mindenki vízdíját meg kell ötszörözni, lehet, hogy tízszerezni, ezen még a bizottság, amit létre fogsz hozni, elgondolkodhat.

–       Bátorkodom megjegyezni – szólt a szemüveges tulok –, mi légyen a patkányokkal?

–     Micsodákkal, fiam? Ilyen nevű lényt nem ismerek!

–     Elnézését kérem, természetesen a korábban patkánynak nevezett, lapátfülű törpenyulakra gondolok…

–     Egyszerű! Aki irtja a patkányokat, az bűnöző. A mi hazánk, Razzia jelképállata ugyanis a Lapátfülű Törpenyúl, még ha repül is galamb formájában. Ezt a szót felejtse el, mármint a galambot! Az ilyen ember hazánk jelképének tömeggyilkosa. Ha el akarja kerülni az életfogytiglanig tartó börtönbüntetést, havi fizetésének hússzorosával kiválthatja magát. Az amnesztiaösszeget természetesen tizenöt éven át kell fizetni. Na most, ugye, nem akarunk elpatkányosodni, ezért a pincékben, alagsorokban – kicsit kóbor életet élő – lapátfülűeket, kötelező lesz táplálni.

–     Bátorkodom megjegyezni, annyi lesz a patkány, hogy…

–     Te kis Kövér, most hallgass a neved! Átmenetileg bevésődött – azt hiszem, nincs is agyad – valahova…

–     Megjegyeztem, Elnök Úr, tisztelettel!

–     A táplálékot csak tőlünk vásárolhatják, szaküzletekben. Ezek épp ugyanazt fogják tartalmazni, amivel most megkönnyítik zsebeinket a patkányirtó cégek. Mikor ez a rengeteg szerencsétlen állat jobblétre szenderül, a szelektív hulladékgyűjtő mellé egy művirágokkal feldíszített, díszes kondoleáló konténert rakunk. Így duplán megelőzzük a fertőzést. A gondatlan táplálókat akkora bírsággal sújtjuk, amekkorával akarjuk. Mondja, pufók, legalább körvonalaiban megértett?

–     Elnök Úr! Szemeim előtt mindig Razzia felvirágoztatása lebeg. A jelenlegi gazdasági egyensúly megkívánja ezt a többletterhet, ami, ha belegondolunk, jutalom, hiszen amellett, hogy állatot tarthatnak – kötelezően – polgáraink, megengedjük nekik, hogy ezért ing-gatyájukon túl, a betevőre valót is kifizessék. Különben – tisztelettel javasolnám – a fűadó bevezetését is, ugyanis minden növényt füvesíthetünk. Hiszen a levél majdnem fű, a fatörzs pedig a fű szála.

–     Szeretem konstruktív gondolkodásodat. Úgy gondolom, ha fejedben nincs semmi, lelkiismereted helyén még nagyobb űr tátong. Ezért most egy darab fülvakarásban részesítelek. Hívd össze a bizottságot, fizetéseteket ti szabjátok meg, lehetőleg mindjárt az első munkanapon. Na, iszkiri, dolgozni!

–     Igenis, Elnök Úr! Éljen Razzia! Éljen az Elnök Úr! Éljen, a fene tudja, mi, de az Elnök úr, feltétlenül még egyszer, kétszer, vagy többször is.