Széttárul a vasrácsok kovácsolt
ajtaja, és a kizúduló nézők között haladunk. Higgyék el, elég nehéz megtanulni
a vízi ollós hátramenők oly sajátságos és természetes menetét. Bizonyos
gyomorideg is keserget, valahány felvigyázó hölgy mellett haladunk el. Már a
fordulónál vagyunk, lazul a szorítás, de mi lesz ott fenn? Mi ugyanis
besorakoztunk a kijövők közé, és tempósan, de lassan lépdelünk fokról-fokra
hátrafelé.
Úgysem láttuk még, mit csinálnak
két előadás között a smasszerinák. Három lej, rengeteg pénz, másra is lehet
fordítani.
Már fent vagyunk, amikor az
utolsó kijövők is eltűnnek mellőlünk. Azok a szigorú seprűnyélforgatók talán
nem láttak vagy nem akartak, amíg a terem villámtakarítását végezték.
Előbb a felső várakozóba léptünk
ki, ahol veszedelmesen jöttek-mentek, így visszasettenkedtünk a lépcsőházba. Ez
volt a három kijárat egyike, és ezt az ide-oda zsonglőrködő le-feltűnést
ismételgettük, némi emóciótöbblettel. A karzattal hamarabb végeztek, erről a
külső, egymásnak szánt visongásból értesültünk.
A kulcslyukon át mértük fel,
van-e olyan óvatlan pillanat, amikor senki sincs az előváróban. Volt, mert azt is
gyorsan kellett takarítani. Hátrabuktunk, aztán hangtalanul iszkoltunk föl a
karzatra, és elhelyezkedtünk a legfelső padsorok túloldalán, ahová a
bekukucskáló szemek sem láthattak, hacsak oda nem jöttek volna.
Lent zsibongást hallottunk – ez
valamelyest nyugtató hatású volt –, tehát elkezdődött a nézők feltódulása.
Megtelt az alsó váró, lassan elkezdtek felszivárogni a karzatra is a jegyet
váltók. Az arcátlanságot nem lehet kicsiben csinálni, ezért beültünk a
huszonhatodik sorba, ahol közvetlenül a párkányra támaszkodva nézegethettük a
tátott szájú díszítő sasokat, mígnem dugig telt minden, de minket mégsem
állított fel senki. Lekapcsolták a villanyt, mögöttünk elkezdődött a vetítés.
Talán tízszer ismételtük meg a
belógás ilyen formáját, ez tűnt a leghatékonyabbnak, mert olyan pimaszul
elképzelhetetlen volt, hogy senkinek nem jutott az eszébe.
Már kifizetném a jegyárat, de
átszervezték a termet valami másnak, már vetítés sincs, mert haladni kell a
korral. Az életkorral is, évtizedeket évtizedekre halmozva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése