Fakult lombok alatt, dupla áramszedőjű
sárga villamosnak keresem nyomát. Valahol, konflisok macskakövön pattogó
kerekei mellett, tépázott tekintélyű, viharos életűt, a kávéházak között
ingázva, valahonnan Mindszent környékéről, az Ér mellől.
Talán akad még, egy –
erős nagyító alá vont – Juhász Gyula-nyom a premontrei rendház oldalán, és a
kockakövek is valahonnan újra összegyűlnek az Arany János utcában. Önkéntes
meghívóírók retroaktív spontán kezdeményezésére hordják majd össze – ünneplő
ruhába öltözött – múltszázadeleji cilinderes urak, napernyőt forgató
kisasszonyokkal, a lebetonozott utcákra.
Keresem azt a
körforgást, gondolkodom kitérős villamosok ajtótlan szépségén, fagyott
emlékeikkel telekről bekeringőzve ereimben.
Hív a bazilikabelső,
hogy ne csak száguldó szökőévenként, de lelkemet gesztenyefák alatt megnyitva,
lehető leggyakrabban töltekezzen fel.
Tornyokat keresek és
tornyokon csodálkozom el, melyek a semmiből nőttek, s hogy, hogy nem, kis
túlzással talán még a Bémer téren is eltévednék, olyan más lett a város.
Semmi sincs a helyén,
és mégis, mint hegyi patak pisztrángjának, nekem ez a bankokkal és
valutaváltókkal teli, Körös-parti hangyaboly az otthonom.
Bár még dereng a mindig
csendes utcák emlékemben is fényképfakó színe, ahol a gépjármű-jelenlét volt a
kuriózum.
Ebben az átöltözött
Pece-parti – vajon tudják-e, mi is az – autók városában, ahol a járdák
megszűntek, és egyenrajzú foltossággal tömött parkolóvá váltak, megrovás és
pénzbírság fizetése mellett, emberek is élhetnek… tarkán, sokfélén, váradian.
4 megjegyzés:
Nagyon teszett, Hiszen Várad az én szivem csücskét is megremegteti ha rágondolok.
Alex.
Köszönöm a figyelmet, Alex Barátom! :)
Már a Netlogon olvastam, de most újra olvasva is kedves emlékeket kelt bennem az írás.
Köszönöm, kedves "Álsüsü" Barátom! ;)
Megjegyzés küldése