Érzelmetlenül

Eltűnt korok pestisét, az érzelmi bűncselekményeket megszüntetve egy élhetőbb világot szándékszik létrehozni a legfelső vezetőség. Gondoljunk bele, mekkora károkat okozott családokon és közösségeken belül az érzelmek megnyilvánulása, pozitív vagy negatív irányba. Családon belül az úgynevezett „szeretet” rombolta a kibontakozást. Rosszabb esetben egyesek barátok, ismerősök irányában is képesek voltak ilyen jellegű érzéseket táplálni, sőt, sokan ma is képesek.

Büntető törvénykönyvünk mára az előbb jelzett kategóriát bűncselekménynek nyilvánította. Ennél rosszabb az együttérzés, ami minősített bűncselekménynek számít, hiszen mind az egyéneket, mind a társadalmat megfosztja a kibontakozás lehetőségétől. Az egyént és a társadalmat is elvonja a saját, jól felfogott célja elérésétől. Az együttérzés minősített bűncselekmény, ugyanis a társadalomra veszélyes egyedeket, a sajnálatnak nevezett, elavult kifejezést használva, életképessé vagy támogatandókká nyilvánítja. Ez aláássa mind az egyén, mind a társadalom jövőjét.

A negatív érzelmek, mind a gyűlölet, mind az uszítás, szintén kerülendőek, de ezek az előbb említett bűncselekményekhez képest, melyek több évi börtönbüntetéssel sújthatóak, kihágásnak számítanak csupán. Általában szóbeli, ritkán kisebb pénzbírsággal büntethetők.

Mint minden pozitív irányú változást, ezt sem volt könnyű a társadalomnak befogadni. Ebből a bűncselekménytípusból, amely megmagyarázhatatlan okokból az emberiséget megmételyezte évezredeken keresztül, csakis szabályozottan és ellenőrzötten történhetett a helyes, érzelemmentes életre való átállítás. Ezért, a korábban alkoholszondákkal felszerelt rendőrséget speciálisan összeállított tudóscsoport által kifejlesztett, érzelemszondákkal szerelték fel. Ha valaki a volán mögül rendőrt látott, nem volt félnivalója, hogy alkoholszondába kell, fújjon. Megjegyzem, ez is érzelem… A rendőr merev arccal, a jogosítvány ellenőrzése után szükség esetén érzelemszondát vetett be, amely éppen olyan precízen mutatta ki az érzelmi szabálysértést vagy bűnözést, mint az ittasságot az alkoholszonda. Könnyen, gyorsan, futószalagon lehetett az embereket felelősségre vonni és megbüntetni.

A törvénybe ütköző érzelmek tiltásával minden érzelem büntetendő lett. Az érzelemszondához hasonlóan a rehabilitációra is létrehoztak egy tudóscsoportot, mely az érzelemmentességről gondoskodott. Legegyszerűbb módja a pszichoterápia, ahol az egymás mellett lévő embereknek kutya kötelességük volt nem törődni egymással. Ez csak enyhe esetekben volt eredményesnek mondható kezelés, a súlyosabb esetekben gyógyszeres terápia vált szükségessé, melynek következtében az egyedek valóban egyedek lettek.

Egymástól elkülönülten a társadalom olyan, társaival egyáltalán nem foglalkozó egyedek tömegévé nemesült, ahol a legfőbb törvény betartása mellett mindenki jogosult a boldogságra, ám ez szintén érzelem, ezért természetesen bűncselekmény. Ezért a boldogság elavult fogalmát felváltotta a „karrier adta elégedett élet”, némileg bonyolultabb, kicsit körülíró meghatározása.