2012. május 31., csütörtök

Engedélykérés


– Én sajtevőim, tudom, hogy a macska szájába hamarabb kérnétek bevándorlási engedélyt, mint az életünket újra meg újra ismétlődő genocídiummal gyalázó emberek közé besétáljatok. De én megyek majd elöl, s mint ismertek, megfontoltan szoktam dönteni. Mindig a közösség érdeke az első, soha nem magamra gondolok. Ha szükséges, gondolkodás nélkül bemenetelek egy kígyó tátott szájába felderítőnek, hogy megtudjam, nem csapda-e. Ti, annak rendje és módja szerint, miután füttyentettem, jöhettek utánam, hiszen teljes a biztonság, magam garantálom. Lukacs és Domború, fényesítsétek ki kopott metszőfogaitokat, és egy bundakosztalanítás hevenyén is eresszétek át magatokat. Hárman megyünk elöl, a többiek mögöttünk, mert az illetéktelen fegyverviselés ellen jogunk van tiltakozni! Az emberek bíróságokon oldják meg az efféle ügyeiket. Mivel eddig minket ez nem érintett, soha nem foglalkoztunk azzal, hogy épp egy ilyen épület magasodik otthonunk felett. Járataink köré építették valamikor. Miről is beszélek? Állandó egérfogók, csapdák és tömegmérgezések áldozataivá válnak véreink. Duplafül Kettő kihallgatott egy beszélgetést, amint két lógó ruhájú, taszító fejfedőt viselő ember, otthonunk közelében, az általuk folyosónak nevezett hatalmas és veszélyes nyílt területen, röhögve meséli egymásnak, az egérfogó használata elméletileg csak fegyverviselési engedéllyel lehetséges. Hogy mi az az elmélet, azon elmélkedem épp, de nekünk nem is lényeges az emberi fogalmak bemagolása. Fontos, hogy a pincébe mászkálást ugyan nem nehezményezhetjük, de a befalazást, csapdaállítást és kimúlást okozó szerek beetetését igen. Ehhez az említett ember-állami engedély szükségeltetik. Fel fogjuk emelni szavunkat, hogy ne csak kövér lábú, nagy cipős embereknek, hanem nekünk, igaz sajtevőknek – bár sajnos kénytelenek voltunk átszokni a minden másra – is tegyék lehetővé a védekezést. Egyrészt, fősajtosi fejem azt diktálja, hogy a fegyverviselési engedély birtoklását elmulasztó, minket támadót gyilkosság esetén büntessék azzal, amivel minket támadott. Másrészt, ha nem tudunk ilyen illuzórikusan virágillatú, szépséges eredményt kicsikarni a büntetéstétel terén, legalább harci egységbe tömörülésünket várják ki.
Adjanak metszőfog-viselési, és támadás esetén használati engedélyt, hasonló feltételekkel. Ugye, emlékeztek, soha nem figyelmeztetett minket senki a ránk leselkedő – fel kell sikoltanom – borzalomra. Most néhány döbbenetpillanattal emlékeztünk kis családunk többezres nagyságú – pruccostól vénségig terjedő – áldozataira. Mindig orvul támadtak! Emlékezzetek, amikor szegény Mocsek helyettünk tesztelte a szemre világosan látható csapdát. Mi végignéztük… Most érte is rendezünk pár perc szimatszünetet! Minden más alkalommal hasonló hátbatámadások védtelen áldozataivá váltunk, ezért kérni fogom a metszőfog-viselési és használati engedély bármikoriságát! Természetesen, alvás közben lepjük meg a garázdákat, ha nem hajlandóak jobb belátásra térni. Ellenkező esetben, mivel szerény bujdosó nép vagyunk, eszünk ágában sincs támadni, még védekezni sem, hiszen az ember szó hallatán rohanhatnékunk támad. Ti ketten álljatok a hátam mögé, enyhén balról és jobbról, a többiek, az egérbüszkeségi sajtosság korgó gyomrú kimutatásával, délcegen lépkedjenek utánunk.
A kis csapat, a sok irtogató akció után alig pár százra csappant sereg, bemenetelt az egyik tárgyalóterembe, és Elősajtos diadalmenetben közelített a bírói pulpitus felé. Nagyobb tiszteletet mutatott, mint a zsömlének, mikor belerágja magát. A hosszú, fura ruhás, érdekes fejfedőjű, ott üldögélő felugrott, és még Fősajtos megszólalása előtt – mielőtt ő egy "jó napot, embervezér, tárgyalni jöttünk"-köszönő tisztázást bökhetett volna kalapácsa alá –, „egérinvázió!” ordítással kelt ki magából. A teremben nőnemű emberek serege visította szét a gerinces egérsereg hallójáratait, és még a tárgyalások első, jóindulatú hangja előtt elárasztották a helyiséget – kimondani is keserves – emberi szemszögből egértelenítővel. Félkómás állapotban remegtek, mígnem a teremőrök egy nagy konténerbe seperték őket. A nők kifutottak, s egyik-másik férfi is.
Csak a vádlott illant el, benne még maradt egértisztelet és némi részvét… Nem akart részt venni tovább a tárgyaláson.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése