Feltaláltam a feltalálást

– Főnök, ma írtam egy verset, a "Szeptember végén" című költeményem úgy hangzik, hogy…

– Már olvastam. Mintha, valami Sándor nevezetű írta volna.

– Főnök, csak nem gondolja komolyan, hogy a magyar nyelv sok tízezer szavát csak egyetlen ember állíthatja ugyanolyan sorrendbe, egy nyúlfarknyi versikében. Ellenzem ezt az egész jogvédősdit, ezt a verset most költöttem, ráadásul különbözik is a Sanyi versétől. Az enyémben nem kerti, hanem réti virágok nyílnak.

– Jól beszélsz!

– Akkor még nem is mondtam, főnök, hogy írtam egy gyerekverset is "Anyám tyúkja" címmel.

– Mintha azt is megírta volna már…

– Á!

– Igazad van, nem privilegizáljuk azokat, akik a saját gondolatainkat valamikor, jóval korábban papírra vetették.

– Már csak azért sem, főnök, mert nálam a befejezés úgy hangzik: "Ezután is jó légy, Morzsa, kedvet ne kapj a tyúkhúsra, légy a tyúkkal barátságba, amíg anyám le nem vágja."

– Milyen más…

– Különben feltaláltam néhány dolgot!

– Pacsinka, ne folytassa! Ez kurva jó… Na, ide figyeljen! Nyomás az Alkotmánybíróság elnökéhez, a legfelsőbb bírósághoz, a parlament elnökéhez és cimborámhoz, aki a kormányrúdnál ül. Mondja meg nekik, ha ezután is szeretnének fizetést kapni, és nem akarják, hogy kondérom körül átcsoportosítsam a helyeket, sebesen foglalják törvénybe, hogy a szerzői jog és a szabadalmazás törvénybe ütköznek. Nincs olyan dolog, amit két ember ne találhatna ki egyszerre, vagy egymás után, ezért nem letörhetőek a későbbi generációk. A fejlődés útja teljesen vakvágányra szaladna. És jegyezze meg, bár nem vagyok biológus, sem vegyész, de száz százalék, hogy a penész penicillin néven antibiotikum, és feltalálom. Később feltalálom ennek a továbbfejlesztett összes alfaját! Írtam egy operát is "Aida" címmel, aztán egy regényt, ami teljesen francia környezetben játszódik, autentikusan, "Nyomorultak" címmel. Kenyérlopással, rendőrfőnökkel, árva lánnyal, meg mindennel, ami az ilyesmihez kell… Záradékként iktassák be, hogy ez mindenkire érvényes, kivéve rám!

– Igenis főnök úr, ezt örökre megjegyeztem!

– Nézze, Pacsinka, maga igen lojális hozzám, ezért az egész ötletet a maga nevére szabadalmazom magamnak, tehát Pacsinka-törvényként léptessék életbe!

– Lenne egy aprócska kérésem!

– Na, puszmogja!

– Ha esetleg egy valódi találmányt is feltalálhatnék, hogy némi kiegészítő vagyonhoz juttassam oldalágaimat, azt nagyon meghálálnám!

– Pacsinka, egy egész vagyont keres nálam, ne hálátlankodjon. Mondja, mit szeretne feltalálni!

– Én száz százalékosan tudom, hogy a skorbut ellenszere a C-vitamin, amit ascorbinnak fogok nevezni, valaki már megtette korábban, de jogosultság nélkül.

– Csak hogy lássa, milyen lágy szívem van, szóljon az illetékesnek, hogy egy, azaz egy alkalommal, a maga nevére is szabadalmazhatnak egy C-vitamin nevű terméket. Egyik lába itt, a másik ott! Jó munkát!