– Főnök, ma írtam egy verset, a
"Szeptember végén" című költeményem úgy hangzik, hogy…
– Már olvastam. Mintha,
valami Sándor nevezetű írta volna.
– Főnök, csak nem
gondolja komolyan, hogy a magyar nyelv sok tízezer szavát csak egyetlen ember
állíthatja ugyanolyan sorrendbe, egy nyúlfarknyi versikében. Ellenzem ezt az
egész jogvédősdit, ezt a verset most költöttem, ráadásul különbözik is a Sanyi
versétől. Az enyémben nem kerti, hanem réti virágok nyílnak.
– Jól beszélsz!
– Akkor még nem is
mondtam, főnök, hogy írtam egy gyerekverset is "Anyám tyúkja" címmel.
– Mintha azt is megírta
volna már…
– Á!
– Igazad van, nem
privilegizáljuk azokat, akik a saját gondolatainkat valamikor, jóval korábban
papírra vetették.
– Már csak azért sem,
főnök, mert nálam a befejezés úgy hangzik: "Ezután is jó légy, Morzsa,
kedvet ne kapj a tyúkhúsra, légy a tyúkkal barátságba, amíg anyám le nem
vágja."
– Milyen más…
– Különben feltaláltam
néhány dolgot!
– Pacsinka, ne
folytassa! Ez kurva jó… Na, ide figyeljen! Nyomás az Alkotmánybíróság
elnökéhez, a legfelsőbb bírósághoz, a parlament elnökéhez és cimborámhoz, aki a
kormányrúdnál ül. Mondja meg nekik, ha ezután is szeretnének fizetést kapni, és
nem akarják, hogy kondérom körül átcsoportosítsam a helyeket, sebesen foglalják
törvénybe, hogy a szerzői jog és a szabadalmazás törvénybe ütköznek. Nincs
olyan dolog, amit két ember ne találhatna ki egyszerre, vagy egymás után, ezért
nem letörhetőek a későbbi generációk. A fejlődés útja teljesen vakvágányra
szaladna. És jegyezze meg, bár nem vagyok biológus, sem vegyész, de száz
százalék, hogy a penész penicillin néven antibiotikum, és feltalálom. Később
feltalálom ennek a továbbfejlesztett összes alfaját! Írtam egy operát is
"Aida" címmel, aztán egy regényt, ami teljesen francia környezetben
játszódik, autentikusan, "Nyomorultak" címmel. Kenyérlopással,
rendőrfőnökkel, árva lánnyal, meg mindennel, ami az ilyesmihez kell…
Záradékként iktassák be, hogy ez mindenkire érvényes, kivéve rám!
– Igenis főnök úr, ezt
örökre megjegyeztem!
– Nézze, Pacsinka, maga
igen lojális hozzám, ezért az egész ötletet a maga nevére szabadalmazom
magamnak, tehát Pacsinka-törvényként léptessék életbe!
– Lenne egy aprócska
kérésem!
– Na, puszmogja!
– Ha esetleg egy valódi
találmányt is feltalálhatnék, hogy némi kiegészítő vagyonhoz juttassam
oldalágaimat, azt nagyon meghálálnám!
– Pacsinka, egy egész
vagyont keres nálam, ne hálátlankodjon. Mondja, mit szeretne feltalálni!
– Én száz százalékosan
tudom, hogy a skorbut ellenszere a C-vitamin, amit ascorbinnak fogok nevezni,
valaki már megtette korábban, de jogosultság nélkül.
– Csak hogy lássa,
milyen lágy szívem van, szóljon az illetékesnek, hogy egy, azaz egy alkalommal,
a maga nevére is szabadalmazhatnak egy C-vitamin nevű terméket. Egyik lába itt,
a másik ott! Jó munkát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése