2011. november 22., kedd

Normasúly

Pista és Ferkó, a disznóól karámjára könyökölve, erős aggodalmat sugározva bámulják a négytagú állományt.
– Fogynak! – írta körül, terhelő képekbe foglalva, a bonyolult mondanivalót Ferkó.
– Mindegyik! – cifrázott rá a napnál sugárzóbb felvilágosulással Pista. – Na, holnap reggel nyekkinthetünk.
– Nem lehet, olyan hülye törvények lettek, hogy előbb egyenként villamosszékbe kellene ültetni őket, csak mikor agyonra kínlódták magukat, kaphatnák meg e kegyelemdöfést. Meg villamosunk sincs…
– Hát ez gubanc, de miért fogynak?
– Miért fogynának, láttál már olyan disznót, amelyik malac korától, kés alá szédülésig semmit nem eszik, csak ilyen száraz, dara jellegű műanyagot?
– Hát ez az, testvér! Ezért mondom, reggel muszáj lesz nyekkinteni. Bár igazad van, Jóska bácsi hamarabb agyon ütné magát, mint ezeket a drága jó soványodókat. Hízóknak indultak ezek úgy fél éve, de már a hasuk is horpad, látod? Normálisnak tekinted, ha egy disznó gerince és bordái, anorexiás zsiráfnyaknak tűnnek?
– Már mondtam, hogy nem lehet! Bár valahogy minden megoldható, ez a magas feszültségű előkezelés is bejátszható áramtalanul…
– Ezek még holnap reggelig is fogyni fognak! Napok óta mást sem figyelek, csak ahogy dobálják le magukról a kilókat. Szerintem, mióta beszélgetünk is, soványabbak.
– Ja! – fejtette ki helyeslő álláspontját kereken, de azért még érthetően Ferkó. – Figyelj, testvér, én nemcsak bámulom ezeket a fogyókat, de gondolkodom is!
– Ez nagy erősséged! Rég megnyuvadtunk volna nélküled. Mire jutottál?
– Ugye, hallottál a biokrumpliról?
– Természetesen.
– Tudod, mi a különbség a biokrumpli és a rendes krumpli között?
– Nagyjából sejtem…
– Nem porozzák, nem permetezik őket, csak hagyják úgy, a természet vadon nőtt növényeihez hasonlóan, kisebb gyomirtómentes kapálgatások után szilvává nőni. A krumplibogarakat is összeszedik, aztán szélnek eresztik őket valahol, miután elvonták belőlük bogárságukat.
– Testvér, te elkezdtél okosodni! Észrevetted? Alig tudtam követni, amit mondasz. Nem baj, akkor fogjunk össze! Tehát mire jutottál a nagy előmorfondírozással?
– Ahogy biokrumpli van, úgy biodisznó is! A biokrumpli ugyanazt az esőt kapja, mint a nem bio, ergo…
– Hú, nagyon szeretem az Ergo együttest!
– Most nem róluk van szó – bár én sem emlékszem, hol hallottam ezt a szót, azt sem tudom mit jelent –, de ergo ugyanolyan vegyszerszennyezettek, mint a mi drága jó, kapálásmentesített, gyomirtós-rovarirtós, sárgadinnye méretű burgonyáink. Ha jó a termés, egy tő alól kétkosárnyit is felszedünk.
– Hogyan akarod mindezt átvinni a disznókra?
– Kérlek szépen, ha támogatsz, kérünk biodisznó termelési igazolványt.
– A disznót, azt hiszem, tenyésztik, nem termelik…
– Kösz, vettem a javítást, már csak azért is, mert mi őstermelők, tenyésztők vagyunk, a hozzáértés kötelességünk. Tehát figyelj! Mit szeretnek a disznók?
– Hát, újabban, amit adnak nekik, meg amit előírnak, nemde?
– Most mondjam azt, hogy dede? Nem mondom, a disznók, kérlek szépen, a moslékot szeretik, amiben minden van! Ugyanolyan mennyiségű vegyszer, mindenféle E-k, növesztőszerek és szteroidok, amelyek a normál ételekben, csudamód felturbózva, a legminibb ABC-től a szupermarketekig jelen vannak. De elmondhatjuk a vásárlónak – pedig köztudott, hogy ezeket a csúnyaságokat masszív tömörítményekben tartalmazzák –, hogy nem tápot adnak nekik! Igaz, kövérebbek lesznek az előírt normánál, de majd a bizonyítvány mögé sandíthatjuk, a zsírjukra betegségkeltés gyanújának árnyékát rákenni megpróbálókra ezeket az érveket.
– Na, most egy bajom van, testvér, tilos moslékot adni a disznóknak.
– Kivéve a biodisznóknak a biotenyészetekben, amit levédetünk, hogy mások ne csinálhassák utánunk. Ez lesz a világ legtermészetesebb dolga! Tudod, olyan, mint a szélkerék, ingyen termeli az áramot, szennyezés nélkül, de tilos néhány kivételével. Viszont, ha levédetjük, csak nekünk nem lesz tilos, mindenki másnak az. Szóval, én nem szólnék Jóska bácsinak, halogatnám még.  A biotenyészetben az áramtalanítás kötelező lesz! Holnap bemegyünk, ha macerás is, kijárjuk és levédetjük ezt a világra szóló ötletet. Akkor majd, ha negyven kilós disznaink lesznek is, megveszik tízszeres áron.
– Megdumáltál, nem is olyan csúnyák ezek a girhes süldők. Kezet rá!

A változat:
Kezet ráztak, megegyeztek, nekiláttak, felgöngyölítették, kiváltották, megcsinálták. Lepecsételtették, aláíratták, jól körbe járták… és közben éhen vesztek a disznók.

B változat:
Úgy meggazdagodtak, hogy puszta kedvtelésből – ha már maguk is elhíztak, mint a röffencsek – az érdekelt tenyésztőknek sertés fogyókúrákat indítottak, hogy a normasúlyt biztosan át nem lépve játszhassák át a hamisítókat.

3 megjegyzés:

M. Fehérvári Judit írta...

Jók ezek a változtok a végén! :-)

M. Fehérvári Judit írta...

Egy a lemaradt! :-)

Unknown írta...

Köszönöm, Ditta! :)

Megjegyzés küldése