Pista és Ferkó, a disznóól karámjára
könyökölve, erős aggodalmat sugározva bámulják a négytagú állományt.
– Fogynak! – írta
körül, terhelő képekbe foglalva, a bonyolult mondanivalót Ferkó.
– Mindegyik! –
cifrázott rá a napnál sugárzóbb felvilágosulással Pista. – Na, holnap reggel
nyekkinthetünk.
– Nem lehet, olyan
hülye törvények lettek, hogy előbb egyenként villamosszékbe kellene ültetni
őket, csak mikor agyonra kínlódták magukat, kaphatnák meg e kegyelemdöfést. Meg
villamosunk sincs…
– Hát ez gubanc, de
miért fogynak?
– Miért fogynának,
láttál már olyan disznót, amelyik malac korától, kés alá szédülésig semmit nem
eszik, csak ilyen száraz, dara jellegű műanyagot?
– Hát ez az, testvér!
Ezért mondom, reggel muszáj lesz nyekkinteni. Bár igazad van, Jóska bácsi
hamarabb agyon ütné magát, mint ezeket a drága jó soványodókat. Hízóknak
indultak ezek úgy fél éve, de már a hasuk is horpad, látod? Normálisnak
tekinted, ha egy disznó gerince és bordái, anorexiás zsiráfnyaknak tűnnek?
– Már mondtam, hogy nem
lehet! Bár valahogy minden megoldható, ez a magas feszültségű előkezelés is
bejátszható áramtalanul…
– Ezek még holnap
reggelig is fogyni fognak! Napok óta mást sem figyelek, csak ahogy dobálják le
magukról a kilókat. Szerintem, mióta beszélgetünk is, soványabbak.
– Ja! – fejtette ki
helyeslő álláspontját kereken, de azért még érthetően Ferkó. – Figyelj,
testvér, én nemcsak bámulom ezeket a fogyókat, de gondolkodom is!
– Ez nagy erősséged!
Rég megnyuvadtunk volna nélküled. Mire jutottál?
– Ugye, hallottál a
biokrumpliról?
– Természetesen.
– Tudod, mi a különbség
a biokrumpli és a rendes krumpli között?
– Nagyjából sejtem…
– Nem porozzák, nem
permetezik őket, csak hagyják úgy, a természet vadon nőtt növényeihez
hasonlóan, kisebb gyomirtómentes kapálgatások után szilvává nőni. A
krumplibogarakat is összeszedik, aztán szélnek eresztik őket valahol, miután
elvonták belőlük bogárságukat.
– Testvér, te elkezdtél
okosodni! Észrevetted? Alig tudtam követni, amit mondasz. Nem baj, akkor
fogjunk össze! Tehát mire jutottál a nagy előmorfondírozással?
– Ahogy biokrumpli van,
úgy biodisznó is! A biokrumpli ugyanazt az esőt kapja, mint a nem bio, ergo…
– Hú, nagyon szeretem
az Ergo együttest!
– Most nem róluk van
szó – bár én sem emlékszem, hol hallottam ezt a szót, azt sem tudom mit jelent –,
de ergo ugyanolyan vegyszerszennyezettek, mint a mi drága jó,
kapálásmentesített, gyomirtós-rovarirtós, sárgadinnye méretű burgonyáink. Ha jó
a termés, egy tő alól kétkosárnyit is felszedünk.
– Hogyan akarod mindezt
átvinni a disznókra?
– Kérlek szépen, ha
támogatsz, kérünk biodisznó termelési igazolványt.
– A disznót, azt hiszem,
tenyésztik, nem termelik…
– Kösz, vettem a
javítást, már csak azért is, mert mi őstermelők, tenyésztők vagyunk, a
hozzáértés kötelességünk. Tehát figyelj! Mit szeretnek a disznók?
– Hát, újabban, amit
adnak nekik, meg amit előírnak, nemde?
– Most mondjam azt,
hogy dede? Nem mondom, a disznók, kérlek szépen, a moslékot szeretik, amiben
minden van! Ugyanolyan mennyiségű vegyszer, mindenféle E-k, növesztőszerek és
szteroidok, amelyek a normál ételekben, csudamód felturbózva, a legminibb
ABC-től a szupermarketekig jelen vannak. De elmondhatjuk a vásárlónak – pedig
köztudott, hogy ezeket a csúnyaságokat masszív tömörítményekben tartalmazzák –,
hogy nem tápot adnak nekik! Igaz, kövérebbek lesznek az előírt normánál, de
majd a bizonyítvány mögé sandíthatjuk, a zsírjukra betegségkeltés gyanújának
árnyékát rákenni megpróbálókra ezeket az érveket.
– Na, most egy bajom
van, testvér, tilos moslékot adni a disznóknak.
– Kivéve a
biodisznóknak a biotenyészetekben, amit levédetünk, hogy mások ne csinálhassák
utánunk. Ez lesz a világ legtermészetesebb dolga! Tudod, olyan, mint a
szélkerék, ingyen termeli az áramot, szennyezés nélkül, de tilos néhány
kivételével. Viszont, ha levédetjük, csak nekünk nem lesz tilos, mindenki
másnak az. Szóval, én nem szólnék Jóska bácsinak, halogatnám még. A biotenyészetben az áramtalanítás kötelező
lesz! Holnap bemegyünk, ha macerás is, kijárjuk és levédetjük ezt a világra
szóló ötletet. Akkor majd, ha negyven kilós disznaink lesznek is, megveszik
tízszeres áron.
– Megdumáltál, nem is
olyan csúnyák ezek a girhes süldők. Kezet rá!
A változat:
Kezet ráztak,
megegyeztek, nekiláttak, felgöngyölítették, kiváltották, megcsinálták.
Lepecsételtették, aláíratták, jól körbe járták… és közben éhen vesztek a
disznók.
B változat:
Úgy meggazdagodtak,
hogy puszta kedvtelésből – ha már maguk is elhíztak, mint a röffencsek – az
érdekelt tenyésztőknek sertés fogyókúrákat indítottak, hogy a normasúlyt
biztosan át nem lépve játszhassák át a hamisítókat.
3 megjegyzés:
Jók ezek a változtok a végén! :-)
Egy a lemaradt! :-)
Köszönöm, Ditta! :)
Megjegyzés küldése