2011. november 9., szerda

Egy kincstári személy

A bakancstalpak csattogásához és harsogó nótához szokott, sohasem zajtalan laktanyaudvar átmenetileg megfagyott, amikor egy közismerten – több mint kettőig számolni tudó –, jó képességű hadnagy, magából kikelt torokhangon elordította magát:
– Ceauşescu, hozzám!
Épp azt nézték, mikor csap le az elhárítós tiszt – mindenütt ott levő, külön-önkéntes túlinformáló – munkatársa. Nem történt semmi, azon túl, hogy egy besárgult arcú, alig ötven kilós, alacsony, már-már katona-karikatúra, jó messziről visszakiáltotta:
– Parancs!
A tiszt, láthatóan élvezte a név különleges használatának lehetőségét, a különben megszokott keménységű, belső ordítozás, "hozzám" rendelésével ismételte.
– Ceauşescu, hozzám!
Már senki nem tudta, hogy lekváros, vagy derelyés a helyzet, de a szükségesnél több számmal nagyobb bakancsot viselő, öreg arcú közlegény kötelességtudóan poroszkált át mindenen. A tőle telhető, legvigyázóbb állásban lejelentkezett, jó hangosan, hogy mindenki értse, a belesulykolt reflex tevékenységével.
– Ceauşescu közlegény, jelentkezem!
A közlegény adta, rövid – a Ceauşescu nevet nem dicsőitő formában használó – élményében fürdött a tányérsapkás.
– Rokona vagy az elvtársnak?
Szegény, szétesőre álló, árnyék-közlegény, ha ledobja blöffből az igent, senki nem merte volna leellenőrízni. Ha nem is, a hadnagy tisztelgett volna neki, esetleg úri sorba barnulhatott volna beesett, sápadt arca, de ő, a "jelentem, nem" válasszal, minden jóra fordíthatót elvágott magától. A hadnagy nekibátorodott.
– Ceauşescu! – forgatta a szájában ezt a “becses”, dícsérni való nevet, mint a rágatlan falatot. – Feküdj!
Ceauşescu a földhöz vágta magát, aztán felegyenesedett.
– Jelentem!
– Ceauşescu! – tekert a tiszt egy alsó harsányat, a hirtelen lehetőséggel élve, hogyha másképp nem is, de így legalább undorral is kimondhatja eme dicsőséges nevet: – Feküdj!
Ceauşescu, már meg lehetett szokva evvel, mert az összes újoncnál szorgalmasabb hevenyben hasalt és pattant függőlegesre.
– Ki van nyílva a gallérkapcsod, Ceauşescu!
– Jelentem, nincs…
– Ceauşescu, feküdj! – ordította a tiszt, mindahányszor ismételve a nevet. Lehet, hogy belül sajnálta szerencsétlenkét, de ha nem most fröcsögi szét, szerte hallásközelben, egy fegyelmezetlen, Ceauşescu névre hallgató katona nevét, mikor?  Máskor is így szokták, ez volt a szabályzat, semmit nem sértett meg. Ceauşescu közlegény ismét vigyázban feszített.
– Ha nem kérdezlek, Ceauşescu, nem beszélsz! Megértetted, Ceauşescu? – sziszegte a különben átlagosnál kisebb temperamentumú hadnagy. – Világos, Ceauşescu?
– Jelentem, világos!
– Lötyög a derékszíjad, feküdj, Ceauşescu! – Valóban lötyögött rajta, hiszen az egész kerülete alig volt egy manöken méreténél több.
– Vigyázz, Ceauşescu, szorítsd meg a derékszíjadat, állítsd csattal középre!
– Kérek engedélyt jelenteni!
– Akkor beszélj, ha kérdezlek!
És folyt még, a "feküdj-fel" egy darabig, mikorra Ceauşescu ki tudta nyögni:
– Jelentem, a legutolsó lyukban van, illetve nincs több.
– Melyik az egységed, Ceauşescu, honnan vezényeltek ide, és mennyi időre?
– Jelentem, a harmadik üteg kettes szakaszában vagyok, Vlacsek tizedes alatt, ágyú-segédtaszigáló.
– Ceauşescu, hátra arc! Ceauşescu, az egységedhez futólépés in- – a hasraesés előtt még a "dulj"-t is hozzátette.
Néhány hétig szolgált, nem éppen szerencsés nevével azon a helyen. Talán ő volt az egyetlen, akit helyőrségről helyőrségre küldözgettek, leszűkült kurta szabályzati pontokra hivatkozva. Csak csendben, hallgatólagosan, hogy senki ne tudja szemükre vetni, a szidásra alkalmas – eleven Ceauşescu nevű – kincstári személyt, aki bevonulásakor sem szenvedett a túlsúly gyötrelmeitől. Ezzel a névvel, akkor, valószínűleg senki sem szenvedett jobban, mint ő. Talán a leciviledésig tartott, hosszú kábultságban, folytonos fáradtsága. Másfél év után, már sehol sem lutrizott, ha megkérdezték, simán vágta rá:
– Ja, kérem! Az elvtárs, akire a legmeredekebben fel kell nézni, a nagyapám öccsének a szomszédja – leánykori ágon – abból az időből, mikor még a hajnal is hasadt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése