Nem pályaszéli pályaválasztás

- Csak tudnám - így este - a lávaszínű Holdra vonyítva, mit kezdjek ezzel a névvel? Magamnak választottam, na nem a nevet, hanem a pályát. Politikus akarok lenni, ez már eldöntött. A család is támogat, én is alkalmasnak érzem magamat, nem kell hozzá kötél sem, úgy is lehet táncolni a szófüzéreken. Még nem döntöttem el, hogy melyik oldalt fogom erősíteni. Végtére is ki a fenét érdekel a pártok nyavalyás programja, meg álkitűzései? Talán egy zöldes, orsós farkú penészcsápot igen, de engem nem! Sokkal inkább az, hogy ők mit nyújthatnak nekem, hiszen a nevemet adom. Na itt a gond, ugyebár... Nem látták még a személyimet, nem is fogják, csak döntésem után. Sőt, gyanítom, legalább két, három személyit kell csináltatnom. Ez a pálya, tudniillik legalább olyan veszélyes, mint a mély fejtő bányász csákányforgatása bányalégben. Legalábbis azt mondták, nekem nem úgy tűnik. Tulajdonképpen, egy igazán jó név bőségesen elég. Persze az is fontos, hogy az ember elkötelezett legyen. Ne tessék hülyeségekre gondolni, nem elvekre célzok, hanem saját maga felé. Tehát, ha engem Jobb Baltazárnak hívnak, egyfajta születési, majdan szülői sorscsapás és veszélyeztetés következtében, akkor legalább egy Bal Jobbtazár, egy Jobb Balbtazár és ha tisztára meghülyülök, a jövőt ugye senki nem látja - a politikában soha ne mondd, hogy soha, ennyit már megtanultam - és a centrumot választanám, akkor marad a Köz Köztazár is. Hát kérem, nekem ezeken kell átrágódnom, mielőtt a kiskutyámnak odaadnám a pedigrét. Ennek is milyen neve van! Lehetne egyszerűen Ré, vagy Nagyonré…. Miért épp pedig ré? Elbizonytalanítja az embert és a kutyát. Majd, ha Pistikével kifociztuk magunkat - az olyan késő estére fog esni -, meg kell hoznom a döntést, amiről nagykorúságomig senkit nem világosíthatok fel. Már csak azért sem, mert a család támogatása, lehet csak politikai lufi, olyan “marad a gyerek ha játszik” beetetés csupán, és nem valós. Ha nekik az kell, gyereket fogok játszani, aztán majd jól meglepődnek, hogy a Talán névből, mi mindent ki lehet hozni. Csak legalább ne rakták volna elé azt a bizonyos oldaljelzőt, mint a francia idegenlégiósok bakancsaira, Karesz mesélte. Tizenhat éves, megjárta a légiót és nyolc évet leszolgált! Na viszlát, nekem dolgom van, döntenem kell!