– Kérjük az igen tisztelt
fogvatartottakat, méltóztassanak a kijelölt, koncentrikus körökben álló testhelyzetbe
helyezkedni! – szólt be a lakókörletbe egy érces robothang. – Továbbá kérnénk,
hogy a legmagasabb bentlakó jelezze a testmagasságát!
– 1,93 vagyok.
– Neve?
– 07261280.
– A többiek magasságát az önéhez
igazítjuk. Csak az újak kedvéért mondom, hogy ijedezésre nincs ok.
A koncentrikus körökön állók mindegyike
alatt annyit emelkedett a szint, hogy éppen a 07261280 testmagasságával azonos
magasságra emelkedjenek.
– Csak az új bentlakók kedvéért említem,
hogy ne ijedezzenek, a plafon elkezd süllyedni. Saját biztonságuk érdekében,
legyenek szívesek nem összevissza mozogni, és a fejüket tartsák egyenesen!
Talán a büntetés-végrehajtás része volt,
hogy századokkal korábbi technológiákra emlékeztető, nyikorgó hangon, súrlódva
kezdett ereszkedni a plafon. Amint a fejüket elérte, mindegyiknél, egy-egy kör
alakú nyílás tárult ki, majd tovább ereszkedve, vállmagasságban megállt. Elég
félelmetes volt.
Miközben mozdulatlanul néztek előre,
kinyílt egy ajtó és két – talpig ezüstösen csillogó –, egyen kezeslábasba
öltözött ember lépett be, fémesen villogó, messziről érzékelhetően pengeéles,
hatalmas bozótvágó ollókkal.
– Fejeket megemelni, kicsit
hátradönteni! Maga ott jobban! – mordult az egyik, majd megnyomott egy
távirányítót, és retesz jellegű üvegbilincsek rögzítették a bentlakók fejét,
amelyek az állak alá csúsztak be.
Az egyenruhásak nagyon egyformán
viselkedtek, szájukon cinkosan petyhüdt mosollyal csücsörítettek
kiszolgáltatott partnereik felé.
– Ki akar az első lenni?
Néma csend következett.
– Még egyszer megkérdezem, ki akar az
első lenni?
A 07261280 gondolta, "ne húzzunk
ujjat ezekkel, valakinek úgyis elsőnek kell lenni".
– Jelentem, én szeretnék! – mondta,
már-már követelőzően.
Az egyik bozótvágós, megsuhintotta a
levegőben szerszámát, mint teniszezők, vagy vívók a sporteszközeiket. Odalépett
és a szemeibe nézve, elkezdett mintegy kétszáz vágásos
másodpercenkénti sebességgel nyesni. Gyönyörű egyenletesre vágta a haját,
mintha nyírógéppel csinálta volna.
– Parancsol még valamit? Esetleg a
szakállát?
07261280-nak veríték folyt a homlokán,
nem kért és igyekezett nem mozogni. A vágó megint beindult és ismét
felpörgetett sebességgel – mosolygón, mellette kuporogva –, arasznyi szakállát,
milliméteres borostára nyeste.
– Gyere, öreg, nyessük meg a többi
bozótot is! – szólt munkatársának, már-már rimánkodón.
Nekiestek, felpörgették magukat, és
rutinos, heveny nyeséssel pepitára vagdalták az önként nem jelentkezők haját,
illetve szakállát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése