Elalsólapacsisodás

– Felkérem a tanút, hogy csakis az igazat, a színtiszta igazat vallja, és saját szavaival adja elő a történteket! Arra figyelmeztetem, hogy a hamistanúzást a törvény igen szigorúan bünteti. Kérem, hallgatom.

– Igen tisztelt bíróság! Azon a délutánon hörmegy lebrenke livivtem két sabáttyal, miközben jobbról és balról örcsek, olyan jó tutymis klapacsik jelentek meg.

Tudja, felül ebrögyek, alul kajmik, középről verenyések voltak. Miközben gyönyisztem a recsenyét, és épp supás tramecskit kerestem, hogy tastar esetében reményem lehessen, az egyik csapázni kezdett felém seltivel a drakajában.

Nem vagyok én egy lotyonyó ember, de tübecs-trobacs oda, ésszerűbbnek láttam a lavacot. No, ekkor volt az a pillanat, hogy tanyoráztam, amikor tuszkatázott a zsömbetik gyögye lelenyben. Arra gondoltam, jobb ha troccsenek, ezt következetesen gánittam is. Majd, mikor a helyzet regebedt, sindresszebb lett a meleg lecsapnyi, és brédázott egyet. Vártam, mikor lesz srát a kögöző.

Elég hamar lett, tudniillik eltépákoltak sínott zsománcul, és györén regyiztem a gippen, míg teljesen ki nem tisztult a sozacs.

Arra a kérdésükre, hogy el is vettek-e valamit, nagyon egyértelműen azt tudom válaszolni, krészetti! Tetszik érteni, bizony nagyon krészetti, tehát nem zebety, ezért nem kell köztes megoldáson, a lekingen gondolkodnom, és önöknek sem, hiszen ennél egyértelműbben nem is fogalmazhattam volna. Személyleírást is tudok adni. Az egyik kupáj, a másik letegy volt, ami a testalkatukat illeti. A szeme színe a kupájnak olyan vöfes szerű, a másiké nyakec volt. Mint különös ismertetőjelet, megjegyezném a lakászt, amely a kupájon volt. Tulajdonképpen mind a ketten viselték!

– Uram – szegezte a bíró a tanúnak a kérdést –, maga most őszinte volt velünk?

– Ennél őszintébb életemben talán soha nem voltam! – válaszolta a tanú.

– El tudná ismételni, amit nekünk most itt előadott?

– Hogyne, természetesen, a saját szavaimmal, ami azt jelenti, nem biztos, hogy pont ezeket a szavakat használnám. Mindamellett abban a reményben távozom, hogy sokat segítettem az igen tisztelt bíróságnak.

Az ügyész közbevágott.

– Engedélyt kérek feltenni néhány kérdést!

– Ehhez joga van, ügyész úr, tegye.

– Tisztelt tanú, válaszoljon néhány egyszerű kérdésre! Pörhengy vagy valap?

– ....

– Azt kérdeztem, pörhengy vagy valap?

– Hát, valap, az biztos!

– Ugyanakkor a löszelak törgecsek voltak, vagy pornyüsök? Sötét vagy világos kricsában szatyultak maga szerint?

– Szatyultak, szatyultak, ügyész úr!

– Azt kérdeztem, sötét vagy világos kricsában?

– Sötét kricsában szatyultak, ügyész úr…

– A két trocsnizó tulajdonképpen brüngölt is, miközben püléztek a lisán?

– Brüngöltek, ügyész úr, mind a ketten brüngöltek.

– Eszerint ketten voltak?

– Igen, így van!

– Maga szerint koranzs vagy limek rokáf lüsögött?

– Pönnyed, természetesen pönnyed!

– Ne forgassa ki a szavaimat! Koranzs vagy nem?

– Nem koranzs.

– Tisztelt bíró úr! – szólalt meg a védő. – Szeretném felkérni kedves kollégámat, hogy fordítsa, amit mond, mert egy szavát sem értem.

– Ügyvéd úr, amint látja, a tanúval nagyon jól megértjük egymást, nincs szükség tolmácsra. Maga csak bödesszen tovább a ladanin, ahogy eddig.

– No de, kérem, mit csináljak a micsodával, min és hogyan?

– Egyszerűen, ahogy eddig. Remek tanácsot adott az ügyfelének, egy aprócska hibával, nem ártott volna, ha bemagoltatja vele előre a szöveget, ugyanis jól figyeltem. A látszólag folyamatos beszédjében, egy mondaton belül ugyanazt másként és másképpen nevezte. Különben maga mindent tud a racsijákról, nem?

– A pecsenyékről igen, de a racsijákról semmit. A védelem tanúja erős alsólapacsi tájszólással beszél, azt hiszem, ezt észrevehették, de ez egy felkészült bíróságnak nem okozhat gondot.

– Természetesen, itt a hangfelvétel. Megkérném, hogy külön szobában, maga és egy másik alsólapacsi, egyszerre – hogy úgy mondjam – fordítsák ezt le magyar nyelvre!

– Ilyet nem kérhet, ez nincs benne a BTK-ban. Magyarul mindenki tud, és itt magyar nyelven hangzott el a tanúvallomás.

– Valóban magyarul hangzott el a tanúvallomás, de az előbb én is magyarul beszéltem, magyar szavakkal – amelyek vagy léteznek, vagy nem –, úgy láttam, hogy tanult kollégám nem értette azokat.

– Ugyan már, maga csak úgy játszadozott a szavakkal.

A bíró koppantott hármat a kalapáccsal és közbeszólt:

– Elrendelem a fordítást alsólapacsiból! Ügyvéd úr addig maga fáradjon be az irodájába, ott vesse papírra a felvételt, irodalmi magyar nyelven. A jelenlevők közül pedig, mondjuk maga, egy semleges helyiségben.

– Igen tisztelt bíróság! Alsólapacs nagy község, és belterületén számos nyelvjárás van. Az al- és felszegiek nem is értik egymást teljesen, ezért ezt el kellene vetni, úgy gondolom.

– Értem, nem értem, maga érti, ügyész úr?

– Érteni vélem, bíró úr, mint ahogy az ügyvéd úr is érteni véli. Merem remélni, hogy e bíróság feje, ön is tökéletesen érti a teljes elalsókapacsisodást, és annak fényében hozza meg bölcs döntését.