Ellőtték

– Frontátvonulást mondanak az előrejelzők holnapra, csak azt nem tudom, hogy kicsi, vagy nagy frontot. A kis front nem gond, ott viszonylag kevesen pusztulnak el. A nagy front esetében, általában úgy hullanak az emberek, mint szúnyogirtásban a zümmögők.

– Emlékszem, mikor hazajöttél a frontról sok mindent meséltél az átvonulásokról. Szerencséd is volt, mert ellőtték az eszedet, így aztán leszereltek.

– Tényleg, asszony, ahogyan mondod, dereng, hogy ellőtték valamimet! Az eszem lehetett? Az a fontos, hogy nyugodtan itthon vagyok, és nem kell a halál arató-cséplőgépével egyenlősdit játszanom. Hol a fenében van az embernek az esze, nem tudom, de sokakat megmentett már, annyi biztos.

– Mesélik, hogy hozzád hasonlóan, mások is az eszüknek köszönhetik megmenekülésüket. A legjobb tudomásom szerint, ha nem csal merengő emlékezetem, van, aki a zsebében hordja, mások a retiküljükben, és most ugrott be, hogy én a széfben tartom. Mekkora az ész tulajdonképpen?

– Változó. Egyeseket, ha megmentett, akkor talán zakójuk belső zsebében hordhatták, mondjuk a szív magasságában, és lepattintotta a lövedéket. Nem tudom, hogy lehet-e olyan méretű, mint egy korabeli, teljes testet védő pajzs, de akár azt is el tudom képzelni. Akkor nekem jó nagy eszem lehetett, hogy csak azt lőtték el, mert minden egyebem ép. Te is jobban tennéd, ha a széfből kivennéd a magadét – most így frontátvonulás idejére –, ha már ilyen védelmező erejű. Különben hányra mondták?

– Valamikor a hajnali órákban kezdődik, de tudod, milyenek ezek az előrejelzők, folyton tévednek. Lesz abból délelőtt tíz is, persze sosem lehet tudni… Én azt mondom, feküdjünk le idejében, már este tíz van. Ha mégis rendesen megérkezne a front, akkor legalább legyünk védve.

– Te az eszeddel, én meg ugye le vagyok szerelve, vagy nem? Tudod, mi ugrott be most így? Valamikor, régen azt hallottam, hogy akadnak, akik a fejükben tartják ezt a – hogy is mondják – ja, eszet, amit nekem ellőttek, mélységes hálámra, hiszen az életemet mentette meg az észlövés, de elég nagy marhaságnak tartom. Képzeld el, ha valaki nem kívül tartja az eszet, akkor hogy tud az védeni?

– Én meg azt hallottam, van, aki a fülében tartja, az már ugyanaz, nem? A fül is a fejen van, meg ami a fülben van, az is a fejben van. Nem akarok vitázni, egyszerűen csak azért mondom, mert a fülemmel hallottam, amint mondták. Gondoltam, hátha arra lakozik.

– Mondd, akkor én most hadirokkant volnék? Azt nagyon nem szeretném, azok sántikálnak, bicegnek, meg hiányzik nekik valami. Nekem semmi nem hiányzik, mindenem megvan, ugye?

– Teljesen ép vagy, mindössze az eszedet lőtték el. Esztétikailag tökéletesen nézel ki!

– Látod, mekkora mázlim van, kicsikém! Na, jöjjön az a nyavalyás front, menjünk aludni!

– Ideadnád a járókeretemet? Messze van a hálószoba, és ha netán erősebb front jön, menekülni szoktak. Tudod, emlékszel, nem? Mikor leszereltek, utána is egy csomót kellett menekülni, arra is szükség volt!

– Itt is szükség lesz a járókeretre, a botomat is készítsd oda. Jut eszembe, Magdika hozott egy tál cseresznyét, egyél meg néhány szemet, nagyon egészséges arra a… micsodára is?

– Valami jönni fog, vagy nem?

– Meg el is lőttek valamit.

– De hogy ellőtték! Nagyon ellőtték. Menjünk aludni, szép álmokat!