stele pe frânghiile-i de neon verzi. Podul
de la distanţă simte greutatea paşilor,
doar omul cunoaşte legea statornicirii.
In grajdul din apropiere un cal se gândeşte la abator,
seism porneşte-n drum de tremuru-i pleoapelor.
Minunile nu se tot repetă,
devin numai indiferente, cum
feţele pasagerilor pe curse lungi.
Dar în înălţimi totdeauna există frumuseţi
noi fluorescente. Uneori meditezi,
în ce mod se rulează aste cicluri, şi ai vrea să
iei totul cu tine, chiar şi atunci, când te mai
pezeşte doar un Soare născut orb.
Nori ondulate de ploaie păşesc în timpul curăţat.
A cuvintelor grindină-i pe frunzişu-ţi nervului optic.
Din ochii de copii deschişi în miazănoapte,
Dumnezeul se uită, slăbind tensiunea singurătăţii.
In ciuda secundelor bătând paşii pe loc
uită ideea, fericirii-n grabă.
Admiră lucrurile mici de ce depinde lumea.
Copacii ascultă argumentele realităţii,
Soarele cu gâtul îngrozit cade deasupra peisajului zbârlit.
Observă o furnică, ce se-ntreabă,
cum să ducă prin pădurea de iarbă,
fărâmitura de ieri uitată aici.
Sau gândeşte-te la pufa de păsări. Tinereţea-şi
trăieşte într-o perină, idee neavând,
că lumea nu are doar o extensie:
greutate. De cumva se scapă din husă,
nu-şi dă seama, dansând voios pe podea
că orice briză face ce vrea cu ea.
Acum du-te, ş-avansează confortabil
pe drumul către cer. Păcat de grabă.
Distanţa tot pe parbriz se condensează.
Tulburările în spatele-ţi rămân,
devin tot mai mici în depărtare.
Törvények - Carmena Ciumǎrneanunak
Valahonnan sarki fény kél, neonzöld köteleire
csillagokat csipeszel a szél. A híd
nagy távolságból megérzi a léptek súlyát,
csak az ember ismeri a helybenmaradás törvényét.
A közeli lovardában a vágóhídra gondol egy ló,
szempillája rezgésétől rengés fut végig az úton.
Nem ismétlődnek meg a csodák,
csak közömbössé válnak, ahogy
távolsági buszon az utasok arca.
De állandóan foszforeszkálnak a magasban
újabb szép történések. Néha eltűnődsz,
hogyan megy végbe ez a körforgás, és szeretnél
mindent magaddal vinni, amikor már csak
egy vakon született Nap őrködik fölötted.
Ondolált esőfelhők vonulnak a tisztára mosdatott időben.
Szavak jégverése látóideged lombján.
Az éjszaka közepén felnyíló gyermekszemből,
Isten tekint rád, amitől gyengül a magány feszültsége.
Toporgó másodpercmutató ellenére is
felejtsd el, hogy gyorsan boldognak kell lenni.
Nézd, milyen kis dolgokon múlik a világ.
A valóság érvelését hallgatják a fák,
elszorult torokkal zuhan a csapzott táj fölé a Nap.
Egy hangyára lát, ki azon töpreng,
hogyan vihetné fűszálak erdején át a morzsát,
amit a tegnap itt felejtett.
Vagy gondolj a tollpihére. Egész fiatalságát
egy párnában éli le, fogalma sincs arról,
hogy a világnak nem csak egy kiterjedése van:
a súly. Ha valahogy kifurakszik a cihából, vígan
táncol a parketten, észre sem veszi, hogy
mindenféle fuvallat azt tesz vele, amit akar.
Most menj, kényelmesen haladj
az égbe futó úton. Kár a sietség.
A távolság úgyis a szélvédőre csapódik.
Mögötted lemarad a nyugtalanság,
és egyre kisebb lesz a messzeségben.
csillagokat csipeszel a szél. A híd
nagy távolságból megérzi a léptek súlyát,
csak az ember ismeri a helybenmaradás törvényét.
A közeli lovardában a vágóhídra gondol egy ló,
szempillája rezgésétől rengés fut végig az úton.
Nem ismétlődnek meg a csodák,
csak közömbössé válnak, ahogy
távolsági buszon az utasok arca.
De állandóan foszforeszkálnak a magasban
újabb szép történések. Néha eltűnődsz,
hogyan megy végbe ez a körforgás, és szeretnél
mindent magaddal vinni, amikor már csak
egy vakon született Nap őrködik fölötted.
Ondolált esőfelhők vonulnak a tisztára mosdatott időben.
Szavak jégverése látóideged lombján.
Az éjszaka közepén felnyíló gyermekszemből,
Isten tekint rád, amitől gyengül a magány feszültsége.
Toporgó másodpercmutató ellenére is
felejtsd el, hogy gyorsan boldognak kell lenni.
Nézd, milyen kis dolgokon múlik a világ.
A valóság érvelését hallgatják a fák,
elszorult torokkal zuhan a csapzott táj fölé a Nap.
Egy hangyára lát, ki azon töpreng,
hogyan vihetné fűszálak erdején át a morzsát,
amit a tegnap itt felejtett.
Vagy gondolj a tollpihére. Egész fiatalságát
egy párnában éli le, fogalma sincs arról,
hogy a világnak nem csak egy kiterjedése van:
a súly. Ha valahogy kifurakszik a cihából, vígan
táncol a parketten, észre sem veszi, hogy
mindenféle fuvallat azt tesz vele, amit akar.
Most menj, kényelmesen haladj
az égbe futó úton. Kár a sietség.
A távolság úgyis a szélvédőre csapódik.
Mögötted lemarad a nyugtalanság,
és egyre kisebb lesz a messzeségben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése