Épp akkor járt arra a legkedvesebb cimborája, akit addig még sosem látott. Kiderült, hogy egy lány volt. Rőzselány. Badar nyúl nem szeretett fejetlenül gondolkodni, embereket látott már úgy tenni, igaz azok nem roppanó ágak voltak.
A rőzsét viszont, fiút és lányt egyaránt, nyalábokban dobták lángok martalékává.
Amikor fejében pici, de létező agyának sejtjei összeállították a képet, Badar, a nyúlsikoly aktiválását egy másodperc alatt leállította. A rőzselány, egy rangos színfolt, mert telente, a rőzselányláng roppant melegítő hatású. Ha némileg szemérmesen is mondja, de jóleső. Amikor nagyon régi barátja, akit akkor ismert meg, bemutatkozott, rádöbbent, hogy nem színárnyalat az, hanem letört, száraz ág. Lányág.
- Hupikék rőzselány vagyok - pityeregte -, ott jön a szedő!
Tényleg megérkezett a gyűjtögető, hátán kisebb rőzsekupaccal. Rendes körülmények között, ilyen helyzetben, egy normális rőzselány köddé válik, gondolta Badar nyúl, ám a rőzseleányka tovább szökdécselt.
Badar, az érkező cakkozott körmeiről egyből kitalálta, hogy a rőzselányszedő jön! Gyorsan söpörte végig az erdő aljzatát, majd feltörtek benne a vészjelek. Hiszen itt lépten-nyomon egy-egy rőzselány hever, és ez össze fogja szedegetni őket! Talán rőzsecsokrot köt? Az ő bajuk, gondolta.
- Szervusz, Badar nyúl! Rőzsés lány vagyok, Hupikéknek hívnak, ezért a teljes nevem, Hupikék rőzselányszedő. Nem rőzseszedő lány, világos?! Láttál-e erre lógós rőzse alegységeket?
- Hupikék rőzselányszedőnek alázatosan jelentem, én, Badar nyúl, inkognitóban összement fiú rőzseszedő vagyok. Szinte az összes bujdosó rőzse koordinátáit ismerem. Kérem, adja meg rezidenciájának pontos címét.
- Én, Hupikék rőzselányszedő, amott alant, három völggyel odébb, kis dombtetőn tartózkodom, és mindig jól jön az ilyen szolgálatkész, harci Badar nyúl a parancsnoksági épületemben. Kérem hát befáradni a pontos koordinátákkal! Most hazatérek, helyesbítek, visszatérek a parancsnokságra, miután magában elszámol... Tud számolni?
- Alázatosan jelentem, nem!
- Várja meg, amíg a szürkülettől nem látja a rőzsét, és füst szagot érez. Akkor jelenjen meg minden információval, ellenkező esetben rögtön elítélés, és ítélet végrehajtás kerül folyamatba.
Badar nyúl úgy gondolta, csülök magasságban fogta meg a szerencsét, majd behunyt szemmel várakozott. Szagfelmérő képessége tökéletes állapotban volt, majdnem teljesen új vásárfia. Ment, és a megadott helyszínre bekopogott.
- Jelszót kérek!
- Hupikék, hupikék, hupikék!
- Bejöhet!
Amint belépett, az ajtó valahogyan bereteszelődött.
- Badar nyúl, ím együttműködésed jutalma. Ő, ott a heverőn, Hupikék rőzsefiúszedő, az én párom és parancsnokom, most átadlak neki ismerkedésre.
- Köszönöm a megtiszteltetést, musz-musz! Milyen finom meleg van, bár mindig itt lakhatnék, életem végéig…
Hupikék rőzsefiúszedő, segített neki ebben. Másnap, a nyúlpecsenye elfogyasztása után lelkiismeret furdalás nélkül zengték erdei dalukat. Megadták amit ígértek, náluk élhette le az egész életét. Nekiindultak az avarban heverő rőzsét, rózsát, és minél több Badart kutatni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése