Jóska megy az úton

Lehet-e unalmasabb dolgozat egy irodalom-dolgozatnál? Jön, hogy az ember a kalapját a fejébe húzza, bedagadt szemekkel, ráncos homlokkal átszundítsa az egész silányul elrabolt időt. Cefetül, lajhár sebességgel cammogó, idegbénítóval lassított ketyegésű órára, a tanár szeme becsukódik és legszívesebben ő is átaludná az egész kényelmetlen – fekete-fehér –, úszó semmiséget. A pálya túloldalán is hasonló a hozzáállás. Jó tanár, aki vagy holtig tanul, vagy meghal előtte, leadja a kötelező olvasmányokat, amit a valamirevaló diákok azonnal kiikszelnek. A még jobb tanár megajánlja a még véletlenül sem elolvasásra érdemes írásokat. No, ezeknek nekiesnek a nebulók.

Egy rendes 36-os osztályban, 3,6 tizednyi magolón kívül, senki nem hajlandó szabálykövetően a rábízottat olvasni. Olyan ez az egész, mint egy recés szárú pitypang, amit a tanár úr fuvallata egyben tart, a diákoké meg összeszedhetetlenül szétterít. Van ugyanis az irodalmi elemzés nevű borzadály, amit rendes dolgozatokon művelni kell, művelni muszáj, olyan navigare necesse est, csak citare necesse est alapon.

Az oktatók legalább annyira különböznek egymástól, mint a sütemények. Egyik sós, a másik édes, egyik krémes, a másik ropogósra sült, de egyben mind azonos.

Adott irodalmi művet, adott módon kell értelmezni és elemezni. A szabály az szabály! Vagy előadja, vagy kijelöli a könyvben, esetleg lediktálja, mi az, az ami. De a "Jóska megy az úton", irodalmi tőmondat csakis az ő értelmezésében jeles esélyes, a diákok felől. Tehát, ha egy egyszerű tanár, egyszerű értelmezésében egyszerű Jóska, egyszerű úton megy, akkor hiába tűnődik azon a fal melletti második pad baloldali diákja, hogy ki a fene az a Jóska, a mellette ülő pedig, hogy micsoda pancser az az út, ami hagyja magát csak úgy rajta járkálni. A középső padsorban mások azon morfondíroznak, hogy ösvény, földút, városi vagy országút? Megint mások azon évődnek, hogy mi a fenéért megy ez a Jóska éppen úton, mikor mehetne villanyoszlopon is. Leghátul, Süni és Juliska, éppen az út fogalmával kapirgálják az agyukat. Vajon a szó szoros, vagy átvitt értelmében út az út, amin járunk, vagy mód, módszer, lehetőség?

Az ablak melletti padsorban, egymástól függetlenül többen is azon gondolkodnak, miért éppen Jóska, és ha már mindenáron közlekedni akar, legalább egy kerékpárt vehetett volna magának. Ha az osztályban egy valaki valóban nagyon örül a gyönyörű, elemzésre szánt mondatnak, az Jóska. Igen, az alkotónak van ízlése, rendes, normális nevet választott, és a Jóska név megint szép lesz! A többi 35 azon gondolkodik, hogy ennél ostobább nevet nem is lehetett volna választani.

Nekiveselkednek, és a füzetekbe süllyesztett fejekkel karmolnak.

Mit tesz egy tanár dolgozatírás közben? Természetesen nem Görög tanár úrra gondolok, aki egyik padról a másikra ugrálva, gyors hátraarcokkal teszi lehetetlenné a puskázást. Pedig mindenkinek puskázni kell, mert a szerves kémiát valahogy az egész osztály, az első lecke után azonnal, érdeklődés hiányában lenullázza. A többi tanár vagy vadászik, vagy csak úgy tesz, de a puskázásra vadászás mímelése kötelező!

Stratégák minden osztályban vannak, ebben is voltak. Az előző francia órára való tekintettel, teleírták a táblát sűrűn olyan francia szövegekkel, melyeknek a negyedét sem értették, pedig Cinczai tanár úr majdnem olyan jól beszélt franciául, mint maga a francia tanárnő.

Cinczai tanár úr előbb csak bambán, állát alátámasztva pislogott, majd a feje le-lecsuklott, aztán néhány másodperces alvást követően, nagyot koppant a katedrában. De Cinczai tanár úr – a falnak repülő bogárral ellentétben – azután nem hallgatott el. Vakarta a fejét és felállt, majd elkezdett sétálni. Egészen addig nem volt baj, amíg meg nem fordult és frankó érdeklődéssel, valamint az általános unalom űzésére, el nem kezdte, csak úgy, félig csukott szemmel, a táblára kifektetett szöveget böngészni.

Okos gyerekek voltak, rendszert is alkottak, de semmilyen rendszer nem tökéletes. A francia szövegben, az egész osztály számára érthető követési kóddal elhelyezett magyar nyelvű elemzést, Cinczai tanár úr megerőltetés nélkül, a negyedik szó olvasása után kiszúrta.

Fiatal volt még, gyorsan magához tért. Csinált egy szabályos hátraarcot, és az osztálynak szegezte a kérdést:

– Ki csinálta ezt a puskát?

Majd lassan, mint egy lefagyóban levő számítógép visszafordult, feltekintett az öt méter széles táblára, és végleg lefagyott. Az osztály merevlemeze is némi füstölgés után ledermesztette a jelenlevőket.

Csengetés után feltűnt, hogy sem zaj, sem tanár. Amikor rájuk találtak a szerelők, először az osztályt – gyors kikapcsolás után újraindítva – állították harci rendbe, majd Cinczai tanár úr összes programját, egyenként bezárva, szép óvatosan kikapcsolva, rendesen megvárva a biztonságos újraindításhoz szükséges időt, megnyomták a gombot. Kerregve indult, de a tanár úr is visszaéberedett.

– Maguk mit keresnek itt? Lesznek szívesek sürgősségileg kitoloncolódni, dolgozatot írunk! Osztály, megadtam a témát, tessék, kérem, dolgozni!

Visszaült az asztalhoz, fejét alátámasztotta, és a diákok látták a szemében, hogy az újraindításkor elvesztek a lefagyás adatai. Cinczai tanár úr nem emlékezett.

Megírták a dolgozatot, leadták, és a legjobb informatikust ünnepélyesen felkérte az osztály, hogy cseréljen merevlemezt a tanárban, hiszen nincs az az információ, amelyik örökre elvész. A dolgozat pedig dögunalom bár, de az értékelése nem lényegtelen.