Tar-lón kell zsebkendőt tűrni.
Megbotránkoztató! A kopasz sörényes sem vonzza, de legalább ne hordozható
kutyafőkötő lenne zsámolya, bár akkor zseb ebkendő lenne talán a neve…
Töp-rengett, de megijedt és leállította magát, mert a szeizmikus hullám
rettegéssel töltötte el, ezért burkoltan az elsettenkedés csábos gondolatával
kezdett el kok-e-tálni… és megijedt. Soha, de soha nem ivott koka lét,
ácsingózó tálcáról főleg nem!
Most akkor mi van
v-ele, V alakú elem lett? Afféle akkumulátor, tápegység erőltető? Igen, ő
erőlteti, meg a tető is tiszta erő… Ott valahol, a völgy alján csobogó
patakban… A pata-k... nem bírta folytatni, hogy szép. Már kával mondják, újabb
módi szerint a lóláb-ékesítőt? Leresz-elem, gondolta és felnyögött. Egy újabb
akkumulátor! Hol ered, hová merüljek zöld rétből biztonságba? A gondolat is
ijesztő, hogy biz, ha alámerül, hal lesz belőle, ton és kifogják a halászok.
Hal-ászok… Ezek úgy
látszik, nagyon szeretnek kártyázni, náluk sügér jelzi a legmagasabb lapot.
Vajon, a delfineket is kifogják? Ők nem is halak. Alakban bár azok, de tüdős
úszók ők… Ez életveszélyes! A horgászok a vízbéliek cselszövésére használják az
úszókat, spárgán. Ezek is kellemetlen szavak, mert nincs kellemük. A spárga
kín, mely rövidített tornai repesztés…
Már kész volt a tarló
elhagyásra, sem sörénytelen, sem főkötős eblány nem vonzotta. Iszkolt
szívdobogással, csak magának mondogatta.
– Nyelvem nem ijeszthet
meg, sem ami a számban van, sem az, amit beszélek. Bár égnek áll a hajam, de
semmi köze a borzokhoz! Alomnyi van belőlük, alomnyi lom.
A külvárosban
lecsendesedett, s midőn egy bombanő jött vele szembe, fedezékbe dobta magát,
fedező ékben, és a veszed-elem újabb akkumulátorvásárlásra ajánlkozott, név
szerint neki célozva.
Szegény… Hova lett, a
már nem a mai? Zsebre vágott kezekkel kiszállt a kaszáló emlékéből, és boldog
bulldog csaholásával csiholt pattintható jövőt magának. Fel sem tűnt neki, hogy
nem menőt akart.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése