Kikaparhatta...

Mióta Matyit bő egy éve felszabadították, az egész gumicsontgyártás és -rágás gyökeres változáson esett át. Mások úgy is mondják, hogy szabadságolták, de Matyi – simának álcázott – tövises szívének szálkáiba örökre bevésődött az a nap, mikor kirúgták. Pedig legjobban a sok beste kutyafogápolót szerette, sőt már élt, halt érte. Hogy ne rombolja le kipirult bolyongások utáni sok kacskaringót rejtő karrierjét, örömmel rágta morci főnöke előtt.

Bennfentes volt, sosem gondolta, hogy vele is megtörténhet, ami Subeccel, Kaporszakállal és Nagyagyaggal történt jóvoltából. Nem annyira jóság volt ez a volt! Kívül opál, belül csillogás, vagy fordítva, de nem azonos színű.

Pórázon is hajlandó lett volna cammogni, és annyi, de annyi lehírtelenített, csonka bajszú gumit szétrágatni, aminek a tizedét sem várták el. Ezért fájt oly nagyon, mikor a személyi puccs bukott bukósisakú, lerobbant robogók sorsára juttatta, és szinte teljesen elkopott nyelvvel kényszerült kikapcsolódni.

Igen, kérem, önmaga örökös kupacában, saját személyének sorfalával körbevéve, rotációs alapon kapcsolódott ki. Nem félt és nem szomorkodott, de bátran, dühöngve, hórihorgasul gyűlölt. Elhavazottan, nyirkos orral, szabadságlevelét zsebbe gyömöszölve, mindjárt az első másodperctől, kirúgást hatástalanító, visszagyúró pofiztatásba kezdett. Tenyerébe tetováltatta, hogy „Nem leszek nem, majdnem micsoda sem!”. Nem felejtette el, mindenki más igen, a stáblistán senkicsodáknak sem feltűnő nyelvkopását. Neki ők, síkosítottan is zérus, teljes abszolút értékkel bírnak, ott is, ahol a kék madár sem jár.

Centiről, centire közelített vissza, kúszott, csúszott. Zöld szaglásból jámbor ebként nézett, amikor volt főnöke egy jó pillanatában, távolról hüvelykujjal felfelé mutatott neki:

– Megkegyelmeztem neked, te nem okos, ijesztő vacsoracsodálóm!  Visszajöhetsz távoli gumicsontnézőnek. Majd kiméretem, ahonnan már nem látszik.

Fütyült ő az egészre, sok munkával szemezett a belé-beléharapó csonthiány dühétől, aztán lépett egyet. A termék nem érdekelte, csak az anyag visszaszerzése, mint a narkósokat. Remegve szenvedett kicenzúrázott – szerinte – posztjának elvesztésétől, és araszolt még egyet-kettőt. Nekibátorodott, tudta, a főnök nem ér rá minden semmiséggel foglalkozni, de igen nagyon szereti a piros pöttyös labdát. Piros pöttyösre festette hát fejét, magában bolyongott… A valóságban csendesen törtetett!

– Csodálatos ez a gumicsont – hebegte haldokló nyaldoklással, amint az első közelébe ért – szeretném kipróbálni!

– Egye fene, ha annyira akarod, ilyen csekélységen ne múljon.

Rágicsálta foga közt a magában nagyonfőnök, és ekkor, hűségnyilatkozat megalapozása érdekében lenyelt kettőt.

– Nagyok vagytok! Mióta picit odébb léptem, az egész gumicsontipar megváltozott, piszkál és izgat, alig várom, hogy alkotó részese lehessek ismét a cégnek. Jó magasról! Az al alsó pincéből, ahol voltam.

– Jöjj hát, megkapod az áhított beosztást. Már rég nem gyártunk gumicsontot, nem elég környezetbarát. A kutyafogak sem koptatják, ezért tiszta ráfizetés. Fából csináljuk, esztergálással. Az összes műhelyt feltöltöttük esztergapadokkal, és szokványos kés helyett, egy-egy fűrészlemezbe köszörültük a gumicsont alakját.

Rengeteg a fűrészpor… Ugye, azt is kitakarítod? Te lehetsz a legfőbb ki és betakarító.  Szólhatsz, ha egy munkás selejtet termelt, egész gerendákat rághatsz szét, csak arra vigyázz, hogy megfelelően vastag, színes réteg fedje minden termékünket. Mutasd a nyelved! Úgy látom, visszaizmosodott. Saját magad kaparhatod kurtán a gesztenyét!

Mit bámulsz, talán nem érted? Az összes jogosultságodat visszakapod, kivéve a tömeges szabadságolást.

– Jaj, de jó ember maga!

– A fiókomban itt egy spongya, letörlöm az arcodra téveszméből hirtelen ragadt mámort. Sem tömegesen, sem egyenként, egyáltalán nem szabadságolhatsz. Kizárólag a pedantéria főnöke vagy, fűrészpor söprentyű nyelves rágcsáló. Belátok agyadban forgó agyarkerekeid munkájába – azt hiszem, te vagy az egyedüli, akit nem fogaskerekű koponyabelsővel ismerek –, ha foltos harapásra mered használni, nem leszek hátország. Bárki prédája vagy! Na, menj, vedd a seprűt, lapátot, tartsd karban fogaidat, gyakran moss nyelvet, és ne lássalak tétlenkedni!