Vándordíj

A Charles Bronson, szájharmonika-készítő szakközépiskola harmadikos tanulói, meglehetős macerával – a balról fúvó homoktengerben –, ásatások és egyéb kutatások fáradhatatlan egymásra rakásával, mondhatni, visszaguberálták a hajdani díszletet, és főleg a szájharmonikát. Hajszálra ugyanazt a díszletet építették fel, ahol egykoron Charly – aki egészen Bronson volt – a nemes cél érdekében fogadalmát megtámogatta. Orrcimpájának mozgásával, mesterien jelölte meg a gaz embereinek hollétét. Emlékezzünk, többen közülük békésen, puskacsövet szorongatva napoztak a tetőn, de csíkba szorított szeme, teljes alapossággal fröccsentette a dolgokat a becsület mezejére. A beszéd ocsmány dolog nyugaton. Egészen szelíden, valahogy rá kellett ébresztenie torrero külsejű ellenségét, miért is húzza folyton a nótáját. Ezért, a tetőn napozó csövezők kilövése jogosan illeszkedett a helyi közerkölcshöz. A másik verzió szerint az egér lőtte volna le a macskát.

A Bronson által még nem ismert középiskolások összegyűjtötték az orvlövészszakma krémjét, és az egész díszlet újraépítése után, csak nekik kiosztható évi vándordíjat alapítottak. Minden tetőn egy kiváló szaktekintély – az orvlövész-társadalom java – helyezkedett el, és az utcán végigrohanó, teljesen váratlanul rájuk lövő szerkezetet szét kell lőniük. Ha valamelyik nem talál célba, az önként, némi hátsó buzdítással bemutatja a szabadesést. Egyéni számokban is összemérik tudásukat. Egy cikázó, Bronson báty-ölő bábu, elősorsolással eldöntött sorrendű eltalálásában. Mindazoknak, akik pontosan teljesítik kötélségüket – helyesbítek: kötelezettségüket –, a jutalom a retro-gőzmozdonyos helység babájától búcsút vevő bronzonos viselkedés lesz. Megnyerik a nőt, bemehetnek, elmondhatják, hogy csodaszép város lesz itt egyszer. Majd hosszú másodpercekig tartó csomagolás után, egy szál kalapjukat fejükre téve, kint rájuk váró, önindítós, nyergelt pacival eltávoznak a ki tudja hovába. Ez a versenyen szabad eltávozást jelent, és egy egész évre szóló "Nyugodt lehetsz, életben maradtál az idén"-vándordíj boldog birtokosai lehetnek. Azon kevesek – lehet, hogy többen lesznek, és szégyent hoznak minden szúrós tekintetre –, akik nem teljesítik, egy alkalomra megkapják azt a bizonyos szájharmonikát, és teljesen vándordíj nélkül maradnak.