Kellemetlen szomszéd

– Hé, kecske, mekegj egyet! Tönkreunom magam itt az oldalvackon.

– Különben mit csinálsz, feldöfsz? És hol a tehén?

– Borjazik, hol lenne, te mekegésképtelen. A tojásaimat vigyázza.

– Satnya jelenség vagy bika létedre, bolyhos tőgyikének kell a tojásaid biztonságáról is gondoskodni.

– Nagy a szád itt földközelben! Ha egy rendeset mekegsz, eleget teszek kérésednek, habzó orral rontok neked, és feldöflek.

– Hallottad már a fehér varjak történetét?

– Ki ne hallotta volna, nagy ritkán van egy-egy, és a társai jó esetben éppen nem nyekkentik ki, de megvan rá minden esélye. Mi a francért kérdezel ilyen hülyeségeket?

– Csak mert ilyen, sorból kilógó színű kecskével még soha nem találkoztam.

– Bagoly mondja verébnek, akarom mondani, bika a kecskének, hogy soron kívüli. Ma nem vagyok jó kedvemben, a tehened is össze-vissza mászkál, még hogy tojást véd!

– Ezt bizonyítani is tudom, te zöld színű elfajzott! Mekegj hangosabban, onnan a legmagasabb ágról! Ide, bikalakra, szinte semmi nem hallatszik, mert nagy kedvedben felmásztál a fűzfa tetejére. A tehenem meg – már én is átveszem a marhaságodat – ott ücsörög a fészerben, a jászol előtt, a tojásaimon. Miért puffasztottad akkorára zöldes pofazacskódat? Senki nem fog jaknak nézni. Na, akkor én most elrepülök, hogy az asszony rendesen tudja végezni művészeti tevékenységét. Tudod, költ ő!

És a bölömbika, a piszkálódásba unalomból éppen belelendülő kecskebékát szívtelenül fűzfateteji otthonában hagyta. Hadd egye tovább az fene, abban a furcsa formájú, kis nyiroklevél-összepocsolyásodásban. Reptében megpróbált egyet bőgni, majd rájött, jobb lett volna a hecc kedvéért sem elkezdeni, mert legalább annyira bika ő, amennyire a – ha mekegni nem is, de legalább brekegni képes – kellemetlen szomszéd, aki így most ráfanyalodik a lódarázsra. Bár attól nagyon fél, nem meri majd sértegetni, inkább egy gyorstalpalós kaméleon-átképzéssel láthatatlanná teszi magát. A bölömbika jól szórakozott, röptében vesztére hátranézett. Kérődző párja láttán átmeneti szárnyalás-szüneteltetésbe esett. Tátott csőrrel zuhant, és végre feldöfte az anyaföldet. Feltápászkodott, megrázta magát, és a mellette pánikrohamot kapott csigára bődült egy hatalmasat. Világos lett addig sötétben röpködő agyában, hogy a bikaság jár neki, de mert nem volt alapvetően beképzelt, ráhagyta arra a szerencsétlenre is, hogy ő a fűzfateteji kecske. Hadd nyerítsen körülötte a darázs.