Nem bírom tovább magamban tartani, sajog
a lelkiismeretem, pedig az nem is szerv. Úgy tudom, nincsenek benne érző
receptorok, de ami tegnap történt, azt nem rejtegethetem tovább. Hát, íme,
közzéteszem! Amint kikeltem nyeherés likelemből, elindultam, és egy
ellenállhatatlanul vonzó reklámlogójú helyiségbe léptem, ahol egy sapec teljes
erőből rombírozott. Meg kell adni, gyapjasan tette! Én beálltam, és kecüs
rönbével konkozált, valab savarkos tamu bögyözésbe kezdtem. Amikor a félfüles
kisilányító elkockásított, nyomban a bendele útjára léptem, hogy mind a tizenöt
plusz öt köröm nagy fehér placcsokkal lampított.
Nem is tudom, mit
csináltam volna, ha rendesen tovább megyek? Hej, de csábított az a hely!
Nyugalomban maradva, addigi világom elszállt lelkiismeret-furdalás nélkül. Én,
mint egy sávos karhipú szétszögellt, pratytos topor, szívfájdítóan térsublivá
váltam. Koránt sem alaktalan renyegés ritkított övítése, ismételt macurázású,
börgösű kicegy!
Már azt teszem, több
mint huszonnégy órája.
Fesztelennek nem nevezhető
lelkiismeretem, mely a szorításból kimenekült, végre felsóhajthat, hiszen a
galléros übülü lerétesítését leszámítva, mindent megosztottam veletek. Puszta
hanyagságból, vagy a lelkiismeretiség teljes túltengése miatt, most már azt is.
Megnyugodtam! Ha valaki a csusszanás özönében járatos, kérem, mondja el a
véleményét, hátha nem is csináltam akkora nagy galibát. Szívből köszönöm! A
kupac nataronót különösen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése