A térdszalagos bugyorba

Az új főóvó úr frakkba gyömöszölt hájas testén nyugvó, számtalan tokagyűrődéses fejét cilinder díszítette. Kobakja, termetéhez mégis picurkának látszott. Némi átcsoportosítás és utánképzés nyomán, az egyenruhába-nevelés magasiskolájából került valamivel fiatalabb honfitársai főkiképzőjévé és megregulázójává. Körbelátogatta az alárendelt egységeget. Ő ezt így nevezte, és így is értelmezte! Meg is parancsolta, hogy a felnőtteknél energikusabb, életre készülő polgártársai napjaiból a délutáni alvást iktassák ki. Helyette vezessék be a teljesen egészséges súlyemelést. 

Egy napon, furcsa szerzet jelent meg főhadiszállása előtt, ahol üldögélni szeretett legjobban. Kiképző terv fedőnév alatt, szorgalmának összecsomagolásával, dermesztő facipők burkolt terveit melengette.

– Mi a ménkőt akar itt, hívatlan kopasz?

– Főóvó úr, igaza van, a kenyerem javát már megettem, most inkább csak gyúrok és sütök ezeknek a kis mögöttem kullogóknak. Ott, odébb – ha volna szíves egy pillantást dobni a senki földjére – egy egész óvodányi terület terpeszkedik. A mögöttem jövő, kisorsolt hátrányos helyzetűek szolidárisan bömbölve kérik, építsen nekik óvodát.

– Ezek a kistermetű beosztottak óvodások?

– Abban a pillanatban, ahogy óvoda lesz, azzá váltak.    

– Betegek? – recsegte meglátásgátlói mögül, mintegy magának a főóvó.

– Makkegészségesek, kérem. Épp ezért szeretnénk nekik óvodát.

– Ahol majd súlyt emelhetnek, nem? … – Tessék? Hát magának nem magyarázták el, hogy az elkényelmesedés beszűnt. Kemény ököllel vágtam el! Délutánonként az ifjoncok súlyemelő terembe járnak.

– Nevezhetjük őket újoncoknak is, ha akarja, de azt hiszem, ez itt most nem ildomos.

– Nos, kérem, per pillanat sem kotrógépet, sem munkásokat, de még építőanyagot sem tudok mozgósítani sehonnan. Ez a tömeg! Csináljon már valamit, hogy ne ordítsanak, mert lefokozom!

– Bocsánatot kérek, honnan, hová?

– Lentről, még mélyebbre, és az összes apró termetű, egészséges kiskopaszt is. Ha elhallgatnak, különös kegyet gyakorlok feléjük. Tudok egy helyet, ahonnan szép tapintattal idetalicskázhatják a lebontott negyed tégláit. Munkagépek helyett saját kezűleg, a maga irányításával és az én engedélyemmel felépíthetik a maguk óvodáját, amit olyan színűre festenek, amilyenre akarnak. Annyit intézzen el sebesen, hogy fogják be már és kussoljanak, széthasad a dobhártyám! Különben ez parancs, hallgattassa el őket! Mi ez a renitens magatartás? Ezek még jobban ordítanak… Legalább egy szólamra tennék, és egyszerre! Látom, magából sem lesz igazi kiképző soha és ezeknek sem óvodájuk. Előbbi jóindulatú fogadásomat napfogyatkozás alá vettem, most pedig mars súlyt emelni!

– Már megbocsát, főóvó úr! Hová a térdszalagos, dupla szemüvegű bugyorba, ha nincs óvoda…