Cserépedény!

 

– Leveli, megjöttem, vihetem a motort?

– Huba, mi az a rohadt nagy bödön a hónod alatt?

– Virágcserép, kérlek szépen. Te kérted, nem? Mikor kérdeztem, hogy elvihetem-e a motort egy órára, azt kérdezted, mit adsz cserépbe. Hát itt van! Még azt is mondtad, jóféle pénzmagot szeretnél, ráadásul sokat. Összegszerűen is kifejtetted, leesett az állam! De én annyira akarok motorozni, hogy visíthatnékom támad a gondolattól is, hogy ne durroghassak ezzel a csodajószággal néhány órát. Igaz, ha nem lennék ilyen makacsul türelmetlen, holnap vehetnék hármat magamnak. De késő van, így valószínűleg a motorvásárlás ugrik… Parancsolj, kérlek, itt a cserép!

Nyomta meg angyalmosolygó motorraugrás-vággyal, rövidre fogott helyzetértékelő előadását Huba.

Ketyegő fejű, transz könyvmoly rágicsálás közbeni lebambultságával, Leveli akciósan féláron hebegte:

– Mikor mondtam én, hogy virágcserepet hozz? Azt kérdezted, mit szeretnék cserébe. Egye fene, nekem cserépbe is jó lesz, látom nem vagy szűkmarkú, ez nagyobb, mint egy vödör… Beleraktad az összeget? Kiásom!

– Bele én egyetlen Levelim, vihetem a motort?

– Vidd, ha olyan tulok vagy, addig én túrok!

Huba, már a bukó jószág nyergéből, indulás előtt kiáltott vissza:

– Apró darabokra szaggattam a bankókat, hogy nagyobb termést hozzanak – és elszelelt.

Leveli előbb nézte őt, ahogyan távolodik, majd az előtte hengeredő cserépedényt, amiben a földet, hogy biztosan nagy legyen a termés, Huba jó alaposan megműtrágyázta és meglocsolta. A furcsa pelyvát tartalmazó, vályognyi nyirkot megkopogtatta, és csak úgy magának mormolta:

– Te köcsö…, cserépedény!