Sügér!

A vízben lődörgőket sügérré tevő kisebbség csipetnyi lelkiismeret-furdalást érzett, és önkritikát is gyakorolt, mert rengeteg más hal van, de ők így szeretik. Felvonultak, büszkék arra, hogy ha valaki becammog egy folyóba, tóba, vagy az óceánba, ők nyomban megfogják, lehúzzák a mélybe és sügérré próbálják tenni. Ez az akció nem minden esetben sikerül, hanem soha. De ők egy ilyen kisebbség, nem összekeverendők az úszószigeteket felfaló kisebbséggel, mert azok meg sem közelítik a valódi élővizet. Talán a habzsolás után, hogy lemossák a porcelán tál piskótás, habos, gyümölcsdíszítéses, ínycsiklandó édességnyomát, a csapból eresztenek vizet egy kristálytisztára mosott pohárba.

A sügérré tevők le is nézik ezeket, mert még soha nem jelentették ki magukról, hogy ők egy kisebbség, pedig de! Mindenképpen az, mert a világon igen kevesen ismerik – névről pláne nem – ezt a csemegét. Bizonyos körökben, női ágon generációs öröklődéssel adják tovább az alkotás tudományát.

De roppant mértékben elcsámborogtunk a fő témától…

Ballonkabátos, kalapos férfiak és nők, egyformán katonás rendben vonulnak, nem tesznek kivételt, nincs szoknya, nincs nadrág, csak ballon és kabát. A vízi lényeket ez sosem zavarta még,

Cipő helyett, búvárbékauszonyban plattyognak, és szinte elképzelhetetlen fegyelemmel rendezett soraik minden tizedik lépésénél tölcsért csinálnak a kezükből, és rikoltanak vidáman, „sügér!”. De olyan egyszerűen és olyan egységesen, hogy itt már senkit nem érdekelhetne az, hogy egészen más a módi.

Az utca egyik oldalán lelkes tapsolók integetnek, a másik járdán orrukat himbáló csüggedtek szomorkodnak. Talán az úszószigetevők kisebbségéhez tartozók… Ezek tényleg mikro-dirigens gyakorlatiassághiányban szenvedhetnek, mert a nekik amúgy kijáró kisebbségi státuszért képtelenek voltak egy menetet megrendezni.

Némelyik járdán-ácsorgó fekete ruhában krokodilkönnyeket hullat, szipog, nézik, nézik a sügérkedvelőket, mígnem az egyik önmagából kifakadt kisebbségellenes elkiáltja magát:

– Mocskos vízbefojtók, ballonkabátban nem lehet börtönbe vonulni!

Őt a békés sügérré-tevők védői azonnal udvariasan kiemelik. A néhány ostoba közül, akik arra sem voltak képesek, hogy a sárga és fehér habhegyek egybecsordulási pontjánál, legalább két nagy kanállal a sügérré tevőknek is adjanak, egyikük lassan megfordul, és határozatlan léptekkel elindul egy mellékutcába.

A tapsorkán természetesen folyik a túlsó oldalról, mert a tízliterenkénti vidám sügérkisebbségi hangzöngéje minden morális lécet magasra emel. Egy magára valamit adó társadalom, a politikai diszkrimináció jegyében természetes toleranciát tanúsít, az embertömegekre veszélytelen kisebbség irányába. Bár némelyek sügérré alakítása sosem sikerül, előbb-utóbb a vízbemenők megtanulnak kopoltyún lélegezni, és akkor majd a túloldalon komorkodó két-három, még ott maradt makacs ellenszenvező is felfogja, hogy minden, ami eltér

a szokványostól, gazdagít és értékeket termel.

Az a néhány tíz, száz, ezer – tudom is én, mennyi – nem kopoltyús sosem lett sügér, akik az átmeneti időszakban nem tudnak vízi élőlényekké válni, és a húsz-harminc perces tangyakorlatot állóképesség, magyarul tunyaság hiányában nem vészelik át; csekély veszteség.

Az egész gyümölcse máris megtermett. Pirosló, nagy és ízletes, bele lehetne harapni! Egy csoport többé nem kényszerül bujkálni, természetes emberi adottságait normálisan gyakorolhatja. A kopoltyúképződés után már hálás lesz nekik az emberiség. Értelmet és főleg jóérzést várnak mindenkitől, ahogyan ők is végtelen erkölcsi magaslatban, az értékrendek magasugrási lécét még soha nem verték le.

… nyolc, kilenc, tíz: „Sügér!” … nyolc, kilenc, tíz: „Sügér!” … nyolc, kilenc, tíz: „Sügér!” … nyolc, kilenc, tíz… És minden ötödik kiáltásnál szétnyílnak a ballonkabátok is!