–
Hé, Niti, most mit csinálsz?
A
tükör előtt borotválkozó lény megfordult, és ötven évvel ezelőtti, nyithatós
pengéjű szerszámával a betolakodó felé suhintott.
–
Mit mondtál, te fékezett habzású, leamortizált turbóreaktor? Én most élem a
Billy boy korszakomat! Megborotválkozom, és teljes erőből sörpocakot növesztek.
Ne mondd, hogy nincs hozzá jogom, mert nemek nincsenek, igenek sincsenek. Tehát
nem, nem, nem, nem, nem! Na most, ha ezeket összeszámoljuk és összeszorozzuk,
nem biztos, hogy igent, vagy nemet kapunk, de meg ne próbáld!
–
De minek neked az a sörpocak?
–
Mondtam már, Billy boy korszakom kezdetén előbb kivirágoztatom, majd termővé
teszem a hasamat. Nagyon-nagyon fontos, hogy szőrös legyen. Még nem tudom,
hogyan oldom meg, de mellkast kell fejlesztenem, emellett kopasz fejtetőt,
olyant, mint a szomszédé, amiről visszaverődik a fény. Hát van annál szebb? A
hátam is szeretné, hogy beszőrösödjön, még a karikalábakat kell megoldanom.
Karika- vagy ó-láb, hogy mondják ezt helyesen futballistáéknál? Nem számít,
olyan kell nekem, elsatnyult vádlikkal. Persze meg kell szélesítenem a
vállamat, s valahogy betömni a csípő engem tönkretevő karcsulatát.
–
Az már úgy elmúlt rajtad, kis angyalom, szerintem nem kéne dolgozni rajta, mert
valójában töltött galamb vagy…
A
betolakodó, aki még nem tudta jövőjét, komolyan megrettent, a penge majdnem
orron suhintotta.
–
Icuka…
–
Tessék? Lajos vagyok, a férjed – hápogta.
–
De most a nem, nem létezik. Érted?
–
Nem…
–
Már háromszoros nem, tehát tényleg nem. Elfogadom. Ezért az ilyen kisajátított
nevekről le kell szoknod. Most napokig, hetekig, hónapokig, vagy életed végéig
Icuka leszel! Én magam sem tudom, meddig tart nálam ez a Billy boy korszak, még
meg kell tanulnom egyet, s mást. Például, ha nincs nálam zsebkendő, az ingem
ujjának egyetlen húzintásával oltom el az orromból csurgó gyertya fényét. Sört
már tudok inni, de a koszt még elég nehezen tűröm… Meg fogom tanulni! Te pedig
felveszed a miniszoknyámat, százhuszonhét kilódból hetvenkettőt lefogysz! Egy
lasszóval – azt is megtanulom használni – átkötöm a derekadat,
megkarcsúsítalak, hogy az Icuka-korod neked tetszően teljen.
–
De én nem szeretnék Icuka lenni!
Próbálkozott
egyre vékonyodó hangon egy Lajosossal a valamikori férj, de a pengelengés
érzékelése után úgy döntött, hogy nem lehet leragadni, neki is haladnia kell a
korral. Tudomásul veszi, hogy értéktelen, mögötte levő életét lecseréli egy
értékesebbre. Egy pillanatig feljajdult, a borotva egészen bizarr asszociációt
szült egyre lányosabb fejében, de a megkorcsosodott betokosodott világgal,
amikor még nem lehetett Icuka, csak belül, le kell számolni. Ez a drága jó
lény, Billy boy világította fel az elméjét, már-már felgyújtotta egy nagy adag
petróleumot locsolva rá.
Billy
már öntudatos, értékkövető magatartása csakis követendő példa lehet számára,
aki saját borotvált, még mindig szakáll nélküli arcképére már akkorát böfögött
a tükörbe, hogy egészen megsemmisült a szégyentől.
–
Icuka vagyok, Icuka vagyok, Icuka vagyok!
Fölvehetné
a felesége – jaj, miket gondol magában, ilyent nem szabad, ilyen nincs –
ruháit, de gondba esett, mert egyiket sem tudta, csak a térdéig felhúzni
magára. Ez is egy a kezdetek közül, amit remélhetően a hisztérikus vád is
követni fog. Majd áttér szándékos bulimiába, és azt a drága jó Billyt, aki már
messze köpni is tanulgat, nem hozza kellemetlen helyzetbe. Ne veszítse el, mint
egyik nemtelen a másik nemtelent.
Három
hónap alatt tűsarkúban fog repeszteni, addig kénytelen lesz a másodlagos
manikűr, smink, hajfestést gyakorolni, némi hajnövesztés után. Bár az nem fog
neki menni, mert kopasz, tehát parókaigazítás tanulmányozása után valóban
beléphet az Icuka-érába. Micsoda világ volt addig, ameddig még ez a nem, nem
nem még nem volt nemtelen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése