2015. március 21., szombat

Magánmagány...

Befűződött tű,
szétfoszlott kétség.
Szúrt, és húrt pengetett.
A végén
hurok és göcs,
tűjével egyenlővé lett.

Hószínű, világborító felhő,
s egyebek odavarrásához
ég és föld közé fátylat sző.

A varrás legyen másé!

Akaratlan közforgalmi báj,
nagy, széles kitérőkkel.

Goromba plakátok félig mosolyán,
ábránd lett a tű és cérna.
Széltől borzasztott
magánmagánnyá vált,
már szinte semmit el nem elbírna.

Térösszefércelő gyurma 

gyúrt ma gyurmát a gyúrtba.
A tű sehol, a szövet ketté szakadt,
saját tulajdonú magánya is...

Rozálka varrónő úrleány emlékére, kitombolta magát
a varrógép.

3 megjegyzés:

Seres Gábor írta...

Ebből a térdösszefécelő cérnából én is kérnék, tisztelettel.

Seres Gábor írta...

Ebből a térdösszefércelő cérnából én is kérnék, tisztelettel.

Unknown írta...

Ha találok, adok, Gábor! :)

Megjegyzés küldése