Aszú-leányka

– Körbejártak, körbe…

– Beleábrándultál?

– Ja, nagyon sörös lett. Tisztára úgy kérdezed, mintha ott lettél volna. Ez borfesztivál volt, kérem, de mindhiába ugrándozott magasra kancsójából az egri leányka, bőgött a bevörösödött bikavér, szálkásított tisztességgel az aszú…

– Meg kell vallanom, kongás-biztos bizonytalanságba csöppentem, begörbült mindkét ajakam. Előbb fölfelé, majd lefelé, aztán aszimmetrikus egyenlőtlenségbe.

– Mi lesz itt, kérem, mert már nem emlékszem, mit kérdeztél az elején… Talán valamit a citromfák évi dinnyehozamáról, de ez most egészen lényegtelenül félresöprendő. Tudod, egy ilyen fesztivál – a borokéról beszélek természetesen – elég hosszú ideig tart, s képzeld, begurult.

– No, nem is tudtam, hogy a fesztiválok is meg tudnak mérgesedni.

– Á, még ha dühös lett volna, de méreg volt az egész. Erős, a legbortalanabb ostobaságból gyúrt, erjesztett és párolt.

– Tesó, a hülyeségnek vannak határai!

– Ne rombold felfakadó önbizalmam kerettelenségét! Hülyeség nincs is, még oktalanság sem. Ilyen sztereotipizáló főnökök ma már nem elviselhetők!

– Kispajtás, én nem a főnököd vagyok ám!

– Na és, én ezt úgy látom, és kész.

– Testvérként kérdezhetek, nem?

– Nemde de, de nem nemlegeset… Belegabalyodtam, tudod. Szóval az a helyzet, hogy én megmondom, mi van, te pedig vedd tudomásul, hogy megjelent. Mint mondottam, nem darált, nem préselt, kiforratlan…

– Húha, azt akarod mondani, hogy egyszerű szőlőt vittek be?

– Már mondtam, hogy erjedék.

– Aha! Kanit, ahogy nálunk nevezik. Kannásat?

– Nem. Előbb azt hittem, hogy pálinka, de orromat birizgáló nembor-szagáról rá kellett jönnöm, hogy nem pálinka, nem is bor, csak valami ismeretlen eredetű, alkoholos nagyon alság. A mi borainkba főkoholok valók, ugyan a magánéletben a pálinkát sem vetjük meg – igaz, a magánélet nem fesztivál –, ám pálinkavonalon is elmélyítő szaga volt. A zsűri már annyit ivott, hogy a pirosra duzzadt, öklömnyi ormányok mögül, kivirágzott, bortól piros orcákkal, a nagy homály ecetbevilágosodás zsákutcájából kizuhantak. Elnézést, hogy ilyen kackiásan beszélek, de az egész zsűrit egy óriási zsákba rakták, éppen akkor emelte fel egy daru a végét, tehát kipottyantak belőle. Nem hiszed el, de a borászok ászai arra a pancsra, nem borra, nem is pálinkára, hanem a nem nemre szavaztak, pedig nem-nem szavazat nem is létezik a szabályzatban. Most menjünk le a pincébe, verjük csapra az első hordót, és keseregjük szét a nyers vöröset. Nyeldekeljünk, így rosta nélküli borral.

– Ne beszélj fejtörőkben!

– Borostásan, sőt, szakállal átitatott aszú-leánykát iszunk!

– Na, testvér, a te borásztudományodat itt rögtön megvonom. Látom, egyedül kell nyelnem. Tömör, erős rizlingbe fojtom bánatom, te meg borotválkozz meg. Ha tudod, fejtsd át, amit tönkretettél, aztán talán szóba állok veled.