Porlázító

A por legnagyobb ellensége a poroló, mert lakhelyüket – a szőnyeget –  feldobják rá, és durrogó csépeléssel verik ki őket belőle. Így lesznek lakatlan vagy holt porszemekké, s ez olyan helyzetbe kényszeríti őket, mint azt az oroszlánt, amelyik kényszerű nem akarással bár, de keselyűvé változik.

A por retteg minden ilyesmitől. A porszívóról már nem is beszélek, sőt a porrongyot is gyűlöli, ezért az oroszlánjellegű átlényegülés megtörténik, mert kénytelen rá. Hiszen az oroszlánból sem lenne keselyű csak úgy, önmaga szórakoztatására. Valami ki kell, váltson belőle egy elfogadhatatlan állapotot, amit már nem bír lenyelni. Mondjuk az a bivaly, amelyik orosz rulettet játszott vele, és előbb úgy gondolta, megfalatozza, majd annak rendje és módja szerint, az utolsó simításokat is elvégzi önnön keselyűségében, és egyben keserűségében.
Ám a pornál is épp úgy alakul a helyzet, mint keservesen megbántott lelkületű oroszlánunknál. Mély, mélabús szemekkel bámulta a bivalyt, de nem hajlandó sem gutaütést kapni, sem növényevésre szokni, és semmi hasonló bivalyos megoldásra vetemedni, hanem egy orrfintor után cselekedett.

Nos, ez az oroszlán minden porok példaképe belső sértettségében. Soha nem tudom megmagyarázni, hogyan, de végül eléri a keselyű voltot. Nem foglalkozik sem  Ampère-rel, sem Wattal, de még Ohmmal sem, egyszerű voltfeszültségében bukik le. Nem buktatja le senki, de ez a keserű keselyűsors, mert mint tudjuk, a keselyű lebukik. Ezért is igazi példakép ő, mert míg a por felfogása folyamatos életrettegésében is egészen kiegyensúlyozott marad, addig az oroszlán, keselyűbe fordulva, dobja a higgadtság utolsó morzsáját is, s már szemernyit sem tud disztingválni.

Zuhanórepülésben veti rá magát saját oroszlánságára, és habzsol, feleszik mindent, ami volt, van, lehetne, s így lesz belőle egy nemoroszlán. Dolga végeztével, önmagát elmulasztva, természetes keselyűsége is kissé megkopik, azaz véglegesen szűnőbe megy.

A por ennél okosabb, nem ragadtatná el magát ilyen végtelen mértékben saját érzelmeitől. Egészen biztos, hogy a porolórudat, a porolót forgató kétlábú lényt és végül, de nem utolsósorban, a porolót habzsolná fel. De mire tömören tömött magában ezt a menetet végiggondolja, már százszor letörölték, kipüfölték, felszívták, és mérgében szaporodási fogadalmat tesz. Nem egy darab esetleg veszélyforrásként önfelfaló, keserű izé, hanem számtalan milliónyi, kiporolhatatlan és megszüntethetetlen szemcsévé sokszorozza magát. Ha egy darabból lenne, összedörzsölné tenyerét, csettintene egyet és azt mondaná:

– Ez jó mulatság, férfimunka volt!