Fülsülés

Ketten a konyhában pepecseltek, az egyik hosszas előszemérmeteskedés után megkérdezte:

– Feltehetnék egy kérdést?

– Hallgatlak.

– Mondd, a fül, ha sül, örökké megkékül?

– Tudományos magyarázatot vársz, vagy egyszerűt?

– Soha nem voltam igazán járatos a tudományokban, talán egy földhöz ragadt, még nekem is érthető választ kérnék, ó, nagy fehér kuktasapkás.

– Válaszom a kézenfekvő. „Mert kék az ég és zöld a fű, mily egyszerű az élet.” Már el is dalolták, ha jól emlékszem, de nem tudom tovább… A zöld fű beáramlása sem feltétlenül kapcsolódik a kunkorodón pörkölődő fülhöz. Bár el sem tudom képzelni, hogy ez a világbölcselet egy szótagnyi hülyeséget is tartalmazna. Tehát gondoljuk végig, az ég valóban kék, persze mikor odébb állnak a fellegek. Pfuj, de utálom a sűrű, sötét felhők gyülevész seregét, meg az őket előkáráló meteorológusokat! Azt mondja a kis aranyoska, „vegyetek köpönyeget”. Mert attól majd eláll az eső, mi? Azért mi maradjunk optimisták, felhőmentes állapotban az ég valóban kék.

– A fű zöldje amúgy szép, de mi köze a serpenyőben kunkorodó metálszín, borzasztó jó szagú sertésfülhöz?

– Egyszerű ez, te kis buktakészítő kukta! A tálalási gondolattal is előre jelzünk, mert burgonya, rizs, rosszabb esetben főtttészta-köret mellé mást is rakunk, salátajelleggel bíró, szépen zöldülőket.

–  A vörösbor kimaradt!

– A dal akkor már úgy szólna, kék az ég és zöld a fű, pirosló szőlőlével…

– Most miért nevezte át a bort szőlőlének?

– Elsősorban azért, mert az. Másodsorban, az ilyen tudományos életszemléletre irányító színárnyalat-dalok nem alacsonyodhatnak le a profán bor szó használatára, ha létezik valami lágyabb hangzású szinonima is. A fül, mint lágy hangbefogó, ez esetben nem a serpenyőben kóborló, kunkorodva sülő disznó, ínyemet csiklandozó egykori cimpáira vonatkozik, de ezt talán magad is megértetted.

– Igen, főnök. Ma megint egy tohonya tananyagot sajátítottam el magától.

 – Látom, közben átvette a tudományos dalszöveg stilisztikáját.

– Igen, főkukta, mivel most megtudtam, hogy a felfőtt sült fül, a fülbemászó dallamok felfokozása nélkül fületlenség lenne, akarom mondani sületlenség. Bár legelső kérdésemet átgondolva… – bocsánat, teszem ezt némi szemlélődés után –, meg kell mondanom, nem is kék a sült fül.

 – Már nem, te kuktából bukott világ lustája, mert láthatod, nézz ki az ablakon, az ég is beszürkült, és olyan barnás lett. Ezért ne kételkedj többé a szavamban! Tudom, mikor mit, kit és hogyan, meg aztán a kutyafáját is elültettem, szándékos elősejtelem után direkte neked. Ha állatvédő vagy – bár ez marhaság, mert disznófüleket sütünk, és az elfületlenedéstől még nem, de a többi testrészük megsütése következtében feltételeznem kell, hogy már nem állatvédtük őket –, remélek annyi tisztességet lakozni benned, hogy szekercét ragadsz, és felvágod tűzrevalónak, mert a kutyákat nem kötjük meg soha! Azt hiszem, kielégültél fülsülésből és felsülésből is. Iramodj!