Spionizáció

Az éj leple alatt szobájából sandán kukkolva, előretolt hátvédnek érezte magát. Egyszemélyes, de nélkülözhetetlen információbeszerzőnek, a felderítők királyának. Három távcsővel pásztázta az összes szomszéd lakást. Elsősorban persze azokat, ahová egyáltalán beláthatott. A szép nagy panelizációnak köszönhetően, lakások több tucatjába volt kényelmes bekukkantó lehetősége. Hogy tökéletes legyen a magánspioni területen kiteljesedése – merthogy önmagának gyűjtötte az információkat –, kijárt egy siketeknek indított gyorstalpaló, szájról olvasó tanfolyamot. Csak neki volt gyorstalpaló, persze, mert ő hallotta is a beszédet.

„Vajon mit csinálnak ott a fürdőszobában?” Izgett-mozgott tenyerét dörzsölve, némileg fantáziaszegényen, mert olyan sok mindent nem lehet egy fürdőszobában csinálni. Aztán, mikor az ő szemszögéből pofátlanul bezárták az ablakot, amin sötétítő zavarta a nyugodt elhárító munkájában, bekukkantott egy emelettel lejjebb, picit jobbra, ahol még égett a villany. Egy férfi és egy nő állt egymással szemben.

„Talán enyelegnek vagy veszekednek. Látom, hogy azt mondja „szeder”. Talán szederfej… Tény, hogy pirosas a pasas feje, de hoppá, ez a nőre gondolt. Na, most ugye, a szeder az ripacsos, a hölgyemény arca egyáltalán nem az, és ha jól látom, bele akar harapni. Igen, most már biztos, hogy veszekednek!”, gondolta, amikor még néhányszor „egyértelműen” kiolvasta az említett gyümölcs nevét. Egyre izgő-mozgóbban vonaglottak, ilyen a jellegzetes idegroham, persze az is lehet, hogy táncolnak. Hogyan kellene ezt eldönteni? Gyorsan beírta nevüket a saját kockás füzetébe. Hallotta, hogy a nem együttműködőknek ilyen jár, mert a férfi volt olyan aljas, hogy egy mozdulattal leeresztette a redőnyt, soha nem tudhatta meg indulataik vezérfonalát.

Megvakarta hordónyi sörhasát, legurított egy-két tikkadásgátlót, és átirányított. Nyolcvanhatosék figyelemelterelő ágyban fekvést mímeltek, közben nagy valószínűséggel információ-elhallgatásba és konspiratív, talán ellene indított mocorgásba kezdtek. Hasonlítottak az előbbi szederfejesekhez, de úgy döntött, mégis másképpen neurotizáltak.

„Szederfej” – esett gondolkodóba – ez csakis valamilyen rejtjeles kód lehet, ilyet nem mond egy hétköznapi beszélgetésben, még a legsötétebb esti órákban sem senki. Le is jegyezte magának, egy másik sima lapú piszkozatfüzetbe a megfejtésre váró rengeteg vélt, vagy valósan elkapott „kód”-szóáradat közé.

A nő, mint akit besóztak, ugrott az ablakhoz, és láthatatlanította a szobát.

Nyolcvanhatosékat is dühösen írta kockásabbik füzetébe. A lakásokban a sok összeesküvő egymás után kapcsolta le a villanyt, a végén csak egyben maradt fény. Valami nagyon gyenge, negyvenes égő pislákolt, de felszereltségén nem lehetett kifogni. A legcsúcstechnikásabb, saját készítésű optikai lencsék, gyerekeknek készült távcsőgyártási prospektusának követésével pásztázta a környéket. Nem volt azért olyan rossz minőségű a dolog, még a Holdon is tisztán látta a krátereket, és a bennük rejtőzködő sok-sok didergő cselszövőt.

A derengő fényű ablak örök titok maradt számára, sosem fejtette meg, hogy Boróka néni – ahogy magában ezt a veszélyforrást elnevezte –, miért üldögél útra készen, maga mellett egy kofferrel a szoba kellős közepén, egy sámlin egyenes derékkal, kihúzott felsőtesttel, feszesen összeszorított térdekkel, egy kis kötött kalapban. Mellette koffer, olyan egészen régi, fából készült. Már évek óta egyik füzetből a másikba írja a nevét, de a rengeteg figyelemelterelő tény rendbemosásával sem tudja megfejteni a koffer, ősz konty, hosszú ülés, várakozás és még rengeteg maga gyártotta „rejtjeles” lehetőséget. A nevét hol beírja a kockás füzetbe, hol kitörli, de most ezen a vészterhes, csak látszólag eseményszegény éjszakán csúszik lámpa a fejébe, megvilágosodás jeléül.

„Ez a Boróka néni a főkonspirátor, a többiek amatőrök csupán.” Infra távcsöve is van, mindenki más tevékenységét nyomon követhetné, de ez a nyugodt üldögélést mímelő kofferes hölgy a kémbanda feje lehet csupán, ezért profi! Csikorgó tevékenységéről emígyen tereli el a figyelmet.

Most beírta mind a két füzetbe a nevét, és távcsöveit elhanyagolva dőlt hátra egy évek óta tartó összeesküvés-sorozat megoldójaként tetszelegve. Hiszen lefülelte a főkolompost!