Csodásan simama út

Göbölyfej, a tarajos papagáj hosszasan elbeszélgetett szobatársával, a recésszárnyú kis sárga aranyhallal, aki az összes férjével fekete özvegy gyanánt végzett, igaz, egészen más technikával. A gazda sosem tudta meg, mit művelt valójában, de hassal felfelé lebegtek mindahányan. Szemüvegét feltolta aranyfejére, és előadást tartott, szlengben mondva lökte a szöveget.

Göbölyfej tanulékony volt, tökéletesen beszélt emberül, azt is eljátszotta, hogy nem érti saját rikoltozását. Valójában számtalan titkot hordozott, mindent látott, és annál többet hallott. Okos fején megnyitva a befogadó tölcsért, magáévá tette aranyoskájának szárnyröptű, recézett tanításait.

Sosem volt párja, de már nem is szerette volna. Megtanította neki a hal, hogy ő egy ikraburok, papagájéknál ezeket tojásnak nevezik. Az élet zagyva fintor, és bár a rengeteg férje után igen sok ikrájából maradt nyüzsgő, vízcsapkodó, de az emberek mind egy szálig – mint rabszolgától gyermekét – megfosztották kicsinyeitől. Tudta, hogy valahol a nagyvilágban, egy tágas akváriumban, értelemmel teli életének pancsoló hordozói ők.

Az anyai szív nehezen törődik bele a megváltoztathatatlanba. Szörnyű kimondani is, de hím ivadékai is akadtak, az ikrákat nem tudta szétválasztani, és miután hallá lettek, már nem volt szíve őket apjuk után küldeni a víz tetejére, hassal felfelé.

Szomorúan nyelt – kopoltyúin és száján át egyszerre, mint máskor – egy jó hajtókányi vizet és tudomásul vette, hogy ez a szörnyű feladat a számtalan akváriumba széthordott rengeteg női hal kellemetlen kötelessége.

Göbölyfej ekkor értékelt át mindent. Nem csak fecseghetne, ahogyan gazdái mondják rikácsolásával, hanem tojásokon ülhetne, költhetne is. Feminista lett! Csőrével szinte lyukat kopácsolt a háziak fejére, amikor nem kímélve őt – tekintet nélkül az anyaságra vágyó nagy burokságára – lepapagájozták. Sőt!

– Megbolondult ez a hülye papagáj? Elment az esze, tiszta kerge lett! Normális az ilyen papagáj?

Ahányszor kimondták a papagáj szót, Göbölyfej csapott, mert hal barátnőjével egyetértésben, akinek hallhatatlan szavait is papagájfülével meghallotta, a teljes feminizmus csodásan sima útjára lépett, egy göröngyös, korábban szörnyű útról. Elvárta volna, hogy mamagájnak nevezzék!

Ezt volt a minimum. Ha ezt megteszik, kezes Göbölyfej maradt volna, függetlenül attól, hogy ez nem női név, de nem is férfi. Így azonban élete hátralevő részében, keserű erőlködéssel próbálta tudtukra adni, hogy ne papázzák, ő egy mama, egy mamagáj!

Bár minden boldogsága elszállt attól a halas naptól, de megtanulta lényeget. Annak a rövid életnek az értelmét, amit az őt egyre kevésbé szerető, sőt már ki nem állható háziak valami cselszövéssel megrövidítettek. Pedig ő volt azelőtt a család kedvence, egyik vállról a másikra röptették, taraját simogatták, de képtelenek voltak elfogadni, hogy elvhű mamagáj lett belőle, tisztességes feminista.