Sosem törölhető ki

Több mint félszáz év távlatából, halvány derengés csupán a csuda. Kinyílás és valami megfoghatatlan vágyakozás, a szekrény tetején elhelyezett gyönyörűség után. Talán azért került oda, mert az gügyögést éppen kinövő szakaszában lévő örökmozgó, érdeklődéstúltengésből apró darabokra szedi.

Petróleumlámpa lobogott kékes fénnyel, és mindennél csodásabb csillagszórók szórták szikráit. Nincs az a digitális kütyü, ami felért volna velük.

Gyertyák lobogtak, és kisgyermeki lelkét takaróval beborító, gyönyörűséges dallamú éneket zengtek szülei.

A szoba megtelt boldogságfénnyel, és valami úgy áradt mindenhonnan, amihez talán a csecsemőlét közelsége szükségeltetik.

A szülők karjában magasra emelve kapaszkodott, hogy a csodához jusson, aminek illata, és leírhatatlan hangulata a három felemelt szív egyesüléséből sosem törölhető ki.

Szemem becsukva, ott vagyok most. Nem műholdakra vágyom, meseautóra sem, csak arra a derengő képű, még homályos, de belém ivódott első karácsony élményére.

Harang helyett csengettyű szólt, az éjféli mise is elmaradt, de templom volt az a gerendás szoba. Áhítattal teli szülői lelkek, jó táptalajra lelve, bennem gyökeret vertek, és remélem nincs okuk szégyenkezni arra a másfél éves feljutni akaróra.