Gőző

- Mögöttöd az öbédöt, pörzökútor társam?
- Ögy fél tábla paprikás szalonnát, völö jó szölöt könyörököt, s hozzá öklömnyi hagymát. Kipirult a szömöm is. Olyat látok, mintha délibáb jönnö abból az irányból.
- Nöm, én kövösöbböt öttöm, de sokat ittam, mög mörnék ösküdni a Rúzsa Sándor kalapjára, hogy ögy lovas jön.
- És nöm fél tőlünk?
- Úgy látom, nöm. 
- No akkor pörgössük fölé a röttögést!
Az idegen, túlsúlyos ló és lovas, körbe tekerintett bajsza végét fölsodorta, kalapot emelt és erős homlokráncolással, valamint némely fontoskodó odamorgással rájuk köszönt.
- Jő nöpöt, pörzökútor öröim!
- Jó napot, idögön! Mit körös itt, és miért böszél ilyen túl özve?
- Tanulmányaim során, pontosabban sörén mögjögyöztöm, hogy Szöged környékén nöm löhöt “ö” nélkül böszélni.
- Mi az a tanulmány?
- Tönülmény, hölyösön.
- Akkor tönülmény?
- Könyvököt rágtam.
- Nagyon éhös löhötött!
- Maga ögy kötökvő, csúnya, rösszcsönt pörzökútor. Mölyikük a nagyobbik rangú?
- Én volnék. Józsi, tö nézz körül, hátha találsz ögy mögfölölő fát!
- Itt a möző közepén? Nem találtök. Bár amott, akarom mondani ött, nyökörög ögy ajtó.
- Te Józsi, öz a Rúzsa Sándor!
- Na, öz a ti bajotok, még a növét söm tudjátok röndösön kimöndani. Nöm Rúzsa Sándor, hanöm Rőzsö Söndör!
- Önnök még igaza is löhöt... Magának mi a növö, kurta köpcös idögön?
- Höfi Göző volnék, a huszadik századból. Motorkörékpáron zötyögtöm ögy darabig, a lóülés tudományával ösmörködvőn, mört volt ögy mondásom. Azok, akiköt most böbörtönöztök, jögököt köptök, dö nöm várom mög, hogy kötölözövő lögyön. Nököm nincs hozzá ködvöm, özért múltba járó, időlövöglő paripára ültöm, és mört jól ösmöröm özt a kort, idö köcögtöm.
- Öngöm idögösít, ahogyan öz böszél, akasszuk már végrö föl valahová!
- Nököm mösszirö ölér az ujjom!
Tizenhat méter távolságról megpiszkálta az őt molesztáló perzekútor orrát.
- Nö, öz lipicain lovagol!
- Pörzökútor uram, ló öz mint a magáé!
- Dö mi az a Höfi Gőző?
- Én volnék, mint möndöttöm.
- Mögö tudja hol található a Rózsa Sándor, bocsánat Rőzse Söndör?
- Hogynö tudnám! A morci tartózkodási hölyöit töljösön dokumentálta Móricz Zsigmond.
- Ki az a Móricz Zsigmond?
- Majdcsak mögírja ögyször. Nö türölmötlönködjön úgy, pörzökútor uram!
- Tö Józsi, most az ögyször hagyjuk a mözőn himbálózást, bö köll vönni özt az ömbört. Kap ögy ögyönruhát, mört törvénytisztelő, röndös. Aztán majd a Rőzse Söndör - micsoda név - nyomára vözöt öz ö Höfi Gőző. 
Igen nehezére esett neki a fogdmegruha felöltése, de már ki is ötölte, hogy az igazi betyárok nem a pusztán, nádasokban, apróbb, nagyobb erdőkben, falvakban serénykednek, hanem a ronda, panda-honda belberkeiben. Így gondolt magában a smasszersereg egyedeiről. Egyrészt tényleg nem találta őket vonzónak, sokkal kövérebbek voltak az átlag kasza-kapa forgatóknál, másfelől előbb motorral szándékozott idő-visszautazni, egy Hondán. Csak azért nem tette, mert rájött, hogy a benzinkút utó-itatórendszer rendkívül gyenge, a nullás fokozat alatti abban az időben, lóitatóvályúk viszont mindenhol akadtak.
Így aztán, ő, a Sándor Söndör duhaj ember, miután egy szkandermegmérettetésben Höhi letörte a kezét, elfogadta titkos barátságát. Höfi mindig egy lépéssel előbb értesítette, ezért tudott a Söndör még viszonylag hosszú ideig közkedvenckedni.
Az egész akció hatalmas haszna, hogy a XIX. századvég embere megismerhetett egy Höfi Gőző, nyugodtan mondjuk ki, Hofi Géza kaliberű perzekutort. Bár így lett volna! Vagy mégsem? Akkor mi mit kaptunk volna belőle, még így, össze-vissza időutazva is?