Váratlan beolvadás

A kertalján, kérelmezés nélkül kígyószájba bevándorlási engedélyt kapott béka, hirtelen meglepetésében, előre haladván, még világgá kiáltotta: „Hová tűntek a tücskök?” Szegényke azt képzeli, ha telemuzsikálnák az éjszaka csillagos ege alá került zöld erdőket, az ő hirtelen lét-elbizonytalanodása nem állt volna elő.

Remek álca és mégis valami idegen, nagydarab lény cserkészte be. Már kiköpni sem tudta, sem gyorsabban lenyelni. Az érzelmetlen fejű, guvadó szemű áldozat – talán inkább áldozatnyelő – a megszokottnál maradt. 

Az esemény a kora reggeli órákban történt, és az ilyen, funkcionálisan radikális élethelyzet-változtatás sokkoló hatású. A békára már kevésbé, túljutott a garaton, de az a kertészkedő életmódot folytató háziasszony igencsak megrettent; ha a látványtól átmenetileg nem bénultak volna le a reflexei, bizonyára sikolyüzenetet röppentett volna a szomszédok irányába.
Így csak nézte, amint a filozofáló béka előbb abbahagyja a gondolatok átfontolásának folyamatát, nem nyúl ki első lábaival torkon ragadni kifejezéstelen arcú lenyelőjét, tudomásul veszi, hogy az ilyen próbálkozás még gólyáknál sem sikerülhet, s nagyon lassan elindul a nyaktest dagasztására. Néhány napi emésztést ró lábatlan ínyencségkedvelőjére, aztán beleolvad.

A kígyó sírt, vagy talán a hagyma csíphette a szemét. Éppen az ágyások között hevert a hasán, odébb puffogtak – na, nem a viperák, csak – a lepottyanó, túlérett gyümölcsök. Alighanem megdolgozták szegényke idegeit. Nehezen összpontosított a táplálkozás fárasztó munkájára. 

Az a túlságosan összevissza gondolkodó béka, valójában érdektelen, nemde?  Lehet, hogy tévedek, az ő szemszögéből semmiképpen, talán másokéból sem, de most a nyeldeklő nem létező gondolatai voltak a mérvadóak. 

A kertészkedő néhányat hátralépett, majd további távolodás után kieresztette magából a rémület megtapasztalását. Nem sikítás formájában, csak úgy, csendesen magában. „Kígyók is csúsznak-másznak a kert alján, mert ezek a békák az idei nyarat felszínezték, szökdécselésükkel kiszorítva a szépen cirpelő tücsköket.” Valahol azt hallotta, hogy Margarinnak nevezik őket… „Remélhetőleg a következő évben tücskök és békák helyett nem siklók kanyarognak, az egyhangúságot nem kedvelők fellelkesítésére."